Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

kori mocsár helyén) egy egységes építészeti elgondolással kiépített új épületegyüttes jött létre. A székesegyház, a kispréposti palota, az új papi szeminárium, valamint emeletes polgárházak épületei emelkedtek fel. A Duna irányába ezt a teret körülölelő épületegyüttest a mai Galamb utcában elkészült új püspöki palota egészítette ki. így az újabb városrendészeti építkezések során 1784-ig, a mai Március 15. tér központi belvárosi jellegét a mai Szentháromság tér és a mai Konstantin tér együttesébe kapcsolták bele. A három teret összekapcsoló mai Köztársaság út, valamint a mai Lőwy Sándor utca között egységes építészeti elgondolásokkal kivitelezett belvárosi központ alakult ki. Az újabb városrendezési építkezések jellemzője tehát, a megnagyobbított mai belváros végleges kialakítása volt.

83 A belvárosba vezető utcák építését rendeletekkel szabályozták. Az első ilyen rendeletet 1764-ben adták ki. Az utcák egyenes vonalú építésére, vízlevezető árkok létesítésére, gyalogjárók és úttestek feltöltésére, valamint az utcai eperfasorok ültetésére nagyobb méretekben ekkor került sor. Ebben az időben a Mária Terézia királynő látogatására való készülődés városrendészeti munkálatai idején a környező dombokról a Dunába folyó két apró patak csatornázása is megtörtént. Ezek a csatornák még nyílt árkok voltak, s két helyen kőhidak ívelték át. A mai Kórház u. és a Maurice Thorez u. és a Dózsa György u. metszésénél, valamint a mai Köztársaság u. és Élmunkás u. találkozásánál a püspöki jószágkormányzóság épülete emelkedett. Nem messze tőle a mai Rákóczi téren állt az uradalmi présház épülete, más néven dézsmaház, melyet 1880 körül bontottak le. Nagyvác legjelentősebb épülete a korábbi tabáni temető helyére 1768-ban felépített konviktus volt. Az épületet 1777-ben, 1808-ban és 1825-ben többször átalakították, s 1855 óta fegyháznak használják. A felsővárosnak ez a része 1787—1795 között egy új utcával gyarapodott. A felsőváros korábban 1769-ben a püspökváci kommunitáshoz csatlakozó Kisvác faluval gyarapodott. Az egykorú beszámolók szerint ekkor már a korábban két település teljesen egybeépült. Azonban az egyesülés után is élesen megkülönböztethető volt a régi Kisvác falusias jellegű képe a felsőváros többi belvárosi részétől.

84 Az uradalom által időszakonként kiosztott házhelyekhez ekkor külön külső kerteket is jelöltek ki. Ezek a mai Árpád u.—Rákóczi u.—Lenin u. és a vasút közötti 'területsávban feküdtek. Azonban 1770 után a nagy váci utcák elérték a külső kertek vonalát, ezért az uradalom a külső kerteket is elkezdte felparcellázni, s helyettük távolabb jelölte ki a kerteket. Ilyen módon jöttek létre az alsóvárosi Luxemburg, Burgundia, vagy a kisváci Krakkó városnegyedek. A konviktus épülete mellett 1764-ben felépült Diadálkapu (v. Kőkapu) feletti részen Kisvác feküdt. Ettől északra a kisváci temető melletti Krakkó nevű negyedtől kiinduló út mellett az ún. Vörös Keresztnél, az úttól keletre a szőlők és vetések között még 1773-ban látható templomrom volt. Itt Kisvác felett a kenderföldek és a külső kertek között folyó Buki-pataknál épült kőhíd, majd a Verőcei út mellett a kőhídi csárda, a Duna mellett pedig a kőhídi malom és az uradalmi pisztrángostó voltak találhatók. A Verőcei út másik oldalán a Naszál alján a káptalan majorja feküdt. Közvetlenül felette a Hermány nevű szőlő volt. A Verőcei út és a Duna közötti részen az 1777. évi térképen az uradalmi vadaskert jelölése szerepel. Mellette a Hermány-szőlő felé a „Török sáncok" bejelölés látható. A váci felső határ innen a Nyulas, Gombás, Kútvölgy, Pincevölgy, Sej ce, Spinyér és a Szent Mihály-kápolna melletti Szent Mihály út nevű helyeken keresztül a Naszál hegyéig terjedt. Az 1660 körül elpusztult Naszály 180