Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

24. táblázat: A váci úrbéresek számának megoszlása 1696—1841 között Az úrbéresek száma Zsellérek Év .. • i_, ' házas hazátlan összes jobbagy ggg gg százaléka - 67,6% - 26,4% - 21,30/o - 0,1% - 0,40/

0 64 29,0% - 63,50/

0 - 61,0% - 93,50/

0 - 86,50/o tekén. Vácon azonban több igás gazda volt, mint ahány szántóval rendelkezett. A szántóval rendelkezők közül is néhányan kiadták szántójukat bérleti megművelésre. A váci ökrösgazdák, ökreikkel sok esetben bérmunkát is végeztek. 25. táblázat: A váci úrbéres telkek megoszlása 1770—1772 között 1696 93 30 63 1701 257 189 68 1703 244 190 54 1715 187 187 — 1720 250 247 3 1728 341 327 14 1744 886 640 182 1784 1422 522 900 1804 2088 796 1272 1828 2047 134 1913 1841 1766 -£тУ 1517 Telkes Ürbéres telkek megoszlása Ürbéres Év Helység jobbágyok 1 3 1 1 1 egésztelkek száma 1 4 2 4 8 száma 1770 Kisvác 70 14 25 31 16 1772 Püspökvác 154 2 2 134 16 — 76 1772 Káptalanvác 16 — 15 — 1 — 9 A váci házas zsellérek a belső házhelyek, a külső kertek, a legelő- és erdőhasználat részesei voltak. Ezek telektartozékként kerültek kiosztásra. A házas zsellérek a váci adófizetőkhöz viszonyított aránya 1696-ban még 36%-os volt. Az 1784/85. évi felmérés idején már csak 34,5%-os arány állapítható meg, s végül 1841-ben számarányuk 31,5%-ra csökkent le. Vácon a belső telek átlagosan egy magyar hold (1200 D-öl), ez után adózniuk kellett. A belső házhelyeket egy-egy háztartáshoz tartozó külső kertek egészítették ki. A váci belvárost körülvevő külső kertek terményei után külön adózniuk nem kellett. 1740 körül Pest megyében egy háztartáshoz átlag 4—600 D-öles kert tartozott. Vác belvárosának beépültével a házszámok szerint nyilvántartott belső telkeket több részre parcellázták és a kert kieső területét külső kertként adták ki. A váci házhelykénti egy magyar holdas átlagterület két vagy több tagban, mint belső házhely és külső kert került kiosztásra. A váci társadalom legstabilabb rétege volt ez, mivel az adófizetők közötti számarányuk 1696 és 1841 közötti időszakban 36—31,5% között volt. A házas zsellérek száma szintén beköltözéssel gyarapodott. Az 1834. évi rendelet a szabad költözésről a „bontakozó pénz" lefizetésével lehetővé tette a földesuraknak jobbágyaik elköltözését, ami a környező falvakból Vácra történő bevándorlás növekedésében kétségtelen megmutatkozott. Az 1828—1844 közötti években Vácra 26 család költözik, 11 jobbágy viszont elvándorol; 25 pedig megözvegyülvén annyira elszegényedik, hogy adófizetésre képtelenné válik. A jobbágyok száma a váci járásban (tehát Vác környékén is) 172