Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

népmozgalmi adatokat a teljesen református Kisvác református anyakönyveiből számíthatjuk ki. 16. táblázat: A kisváci születések és halandóság aránya 1785—1854 között ts i Születések Evek ^-™! sagok zasok szete; szama Házas- Halálo- Terméságok zások szetes száma száma szaporulat 330 89 235 +95 453 96 383 +70 470 95 415 +55 514 124 580 —86 1785—1794 1805^1814 1825—1834 1845—1854 A kisváci természetes szaporulat száma a fenti tízéves időszakok adatai alapján egyenletes csökkenést mutat. Az 1825—1834. évek között a kisváci 55 lélekszámú szaporulattal szemben Nagyvácon 479 lélekszámú csökkenést tapasztalunk. A nagyváci lélekszámcsökkenés abból állhatott elő, hogy a városban jelentős számú katonaság és az átmenő forgalom következtében itt tartózkodó utas élhetett. Elhalálozásuk esetén az anyakönyvek halálozási feljegyzéseit szaporították. A városban tartózkodó idegenek néha több százan is lehettek. Az 1784. évi (II. József rendeletére készült) felmérés szerint akkor Vácon 423 idegen utas tartózkodott, de az ott állomásozó katonaság száma még ezen kívül számítható fel. A város összes lakosának a fenti utasszám közel 5%-át tette ki. Ez a szám valószínűleg több volt, mert csupán a férfiakat tüntette fel. Megoszlásában pedig a következő rétegeket tette ki: belföldi idegen férfi 344, osztrák idegen férfi 55 és más külföldi 24. Ezzel szemben váci férfi a városon kívül csupán 52 tartózkodott, összességében 1784 körül Vác lakóinak 5—10%-ot jelentő utas vagy katona jövő-menő áthaladását bizonyíthatjuk. Nagyvácon évente minden 25 lakos közül egy halt meg. A környező falvakban és Kisvácon is csak minden 35 közül egy számítható ide. A születéseknél viszont Nagyvácon 20 halálra 23 születés esett. A fenti időszak népmozgalmi adatai a nagyváci természetes szaporulat rendkívül alacsony számát mutatják. A plébániákon őrzött „História Domusok" és az anyakönyvek feleletet adnak arra, hogy az egyes esztendőkben milyen rendkívüli körülmények változtatták meg a népesség számának szokott alakulását. így pl. 1783-ban ezekből az adatokból az a tény tűnt ki, hogy Vácon és környékén nagyobb volt a csecsemőés gyermekhalandóság, mert több 15 éven aluli gyermek halt meg, mint ahány született. Ez kapcsolatba hozható azzal a felfogással, hogy a búza árának változásai igen szorosan követik a fogamzások, temetések és házasságkötések számában bekövetkezett változásokat. Ha a búzaár magas, mint 1783 körül is, akkor a halálesetek száma emelkedett, a házasságkötések és a fogamzás száma lecsökkent. Vác határa a lakossága ellátására szükséges gabonát sem tudta megtermelni, ezért a búzaár népesedési barométerként itt valóban nagy szerepet játszott. A váciak az Alföldre jártak le gabonáért: kereskedőként és részes aratóként egyaránt, ilyen módon tudták éves szükségletüket ellátni. Hogy ez évenként mennyire sikerült, az a következő évi népesedést jelentősen befolyásolta; gyengébb élelmezés esetén a halálozás emelkedett, s a születések száma csökkent. Az egyházi anyakönyvek és a megyei lélekszám-összeírások népesedési ada164