Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

5. NÉPESSÉG ÉS TERÜLET 5.1. A LAKOSSÁG ÉS NÉPESEDÉS A török kiűzése után a legrégebbi (1688-ból származó) összeírás szerint Vácon 40 családra becsülhető a török uralom alatt is ittlakottak száma. Ezeknek a számát még az említett évben hét újabb telepes család egészítette ki. Az új telepesek Hatvanból, Kallóból és Tárcsáról jelentősebb állatállománnyal jöttek. A ibudai kamarai adminisztráció vezetője, Werlein István 1688. november 8-án olyan utasítást kapott Bécsből, hogy Buda, Pest, Esztergom és Vác városaiban levő lakosokat írassa össze, hogy a betelepítést ennek alapján végezhessék el. Az ilyen körülmények között meginduló telepítésről Vácon pontos adattal rendelkezünk. A püspöki uradalom képviseletében terenyei! Bendő István 1689. augusztus 21-én Bulláim Konráddal szerződést kötött, hogy milyen feltételek mellett települhetnek be német nemzetiségű társaival. E szerződés szerint a német telepesek a törökök által bírt épületeket kapták és a közterhek alól mentesek voltak. Pest megye első váci összeírását 1690-ben tartotta. Vácot ekkor lakott helynek írták, de még 1691-ben is csak egy és egynegyed porta alapján 25 Ft könnyítéssel 600 Ft adót vetettek ki. Vácnak ekkor a katonaság ellátására 125 mérő gabonát kellett beszolgáltatnia, akkor, amikor Kecskemétre 1000 mérőt szabtak ki. Pest megye 1695-ben ismét kiküldött egy bizottságot, hogy a portákat rektifikálja. Ekkor Vácon a magyarok kettő és egynegyed, a németek pedig kettőnegyed portával szerepelnek. Az 1696. évi megyei összeírásban: ez a Vác mezőváros 28 helyi jobbágyot (indigenae coloni) és 63 helyi zsellért (indigenae inquiiini)" mutat ki, s megállapítja: „...ugyanitt sváboknak gabona vetésük..." van. Tehát ez az összeírás a váci lakosság és az új német telepesek csoportját már megkülönböztette. A lakosság 1699-re tovább gyarapodott, akkor már 151 magyar jobbágy 120 családban és 66 német jobbágy 60 családban élt itt. Az 1699. évi megyei összeírás fenti megállapítása szerint a magyarok a németekhez képest kétharmados többségben voltak. A magyarok két csoportra bonthatók: akik a török időket Vácon élték át, s akik a törökök után előző példánk alapján a környékről ide telepedtek. Végül is, Vácon 1699-ben, egy magyarokból és németekből álló új telepesnépesség mellett, az ősváci lakosságcsoport együttesen élt.

m A Rákóczi-szabadságharc időszakában Vác lakossága 1704-ben és 1709-ben, a császári német és szerb csapatok két támadása következtében, ismét jelentős veszteségeket szenvedett. A város lakosságának jelentős része évekig a közeli erdőkben és a szentendrei szigeten bujkált. A másodszori újjáépítés 1711-ben kezdődött el. A város középkori területén, ahol korábban a törökök házai voltak, Kollonits Zsigmond püspök-földesúr a nem katolikus vallásgyakorlást megtiltotta. Ekkor, a váci református őslakosság a városi temetőn túlra terjedő területen Kisvác falut alapította meg. A következő években — leginkább a betelepülőkből gyarapodó város lakosságáról — az 1715. évi országos összeírás biztos adatokat jegyzett fel. Nagyvácon 141 család, jobbágyként és Kisvácon 40 jobbágy- és 3 zsellércsalád feltüntetésével együttesen, talán 960 körüli lélekszámra következtethetünk. Az öt év múlva (1720-ban) megismételt országos összeírásban Nagyvác 202 családdal, Kisvác 55 család fogalmában kiszámítható lélekszámmal szerepel. Ha egy család fogalmában átlagosan öt lélekkel számolunk, akkor 1720-ban Vác mai területén mintegy 1300 lakos élt. Az Althan-féle 159