Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

JEGYZETEK 1 Az 1526. évi ostromról: Brodarics, 1903, 53. és Istvánffy, 1685, XIV. 148., az utána következő eseményekről : Bártfai, 1938, 368—372. 2 A budai németek 1529. évi kitelepítéséről Kubinyi, 1975, II. V. 208., s a váci eseményekről Karcsú, 1880, I. 40—42. 3 Istvánffy, 1962, 155 és 159; Tragor, 1906, 14 4 Bártfai, 1938, 386 5 Belitzky, 1973, I. 133—145 6 Bártfai, 1938, 411; valamint az 1561 tavaszán történt nagy éjjeli földrengésről Verancsics, 1875, XIX. 244 7 OL, E—213, Vác (1585) 8 Erdélyi, 1944, 47—48 és 58; Istvánffy, 1962, 395 9 Karcsú, 1880, I. 47—48; Szarka, 1940, 121; Kárpáti—Krajánszky, 1936 10 Takáts, 1963, 48; Vass, 1975, 24 11 Takáts, 1963, 50; Fekete—Nagy, 1975, II. 1. 338—342 12 Istvánffy, 1962, 471; Karácson, 1914, 188; Bálint, 1870, 297. említi az 1604-ben történt váci ostromot, de ez valószínűleg az 1603. évi elfoglalására vonatkozik: „... Vác, Óbudán felül a Duna azon partján, melyen Pest fekszik. A parancsnok valahányszor ezen erősség ellen ment, a keresztények mindannyiszor felgyújtván a várost odahagyták. Azonban 1604-ben? Ta vil Mehemed pasa ezen vár ellen menvén, a várost és az erősséget pedig szárazról és a Dunáról Ostromolta, mire a keresztények hajóval Esztergomba menekültek és a vár bevétetett..." 13 Karcsú, 1880, I. 49—50; Dualszky, 1857, 245—246; Lukinich 1908, 228—229 14 Borovszky, 1911, 425—426; Gévay, 1837, 12. írta, hogy: „... Vác dolga el nem végződhetett ...", valamint Belitzky, 1973, I. 168—173. 15 Merényi, 1895, 379—380 és u. ő., 1908, 472—476; Nyáry, 1874, 585; Ä iváci püspöki jövedelmeknek a nógrádi várkapitányok általi zálogbérletéről: PmL. XXXIII. Nr. 2 (Judiciaria) „1658-ban a kalocsai érsek, mint a Magyar Kamara elnöke ta váci püspökség zálogbérletbe adásának új feltételeit közli Balassa Imre nógrádi kapitánnyal.. ."; A váci török levelek: OL, E—211, Lymfous, C/II. Series, 36. tétel (1642), valamint OL, R—319, bozóki Fáncsy család lt., 17. es. (1580—1665) 16 Belitzky, 1973, I. 214; Schulhof, (Kézirat); Bánk, 1970, 172 17 Bártfai, 1938, 383 18 OL, E—554, Fol. Lat. 581, 1378 és 2018; valamint OL, E—21, 1576:172. 19 OL, E—156, False. 62, Nr. 32 és még OL, E—156, Fasc. 2, Nr. 25 20 A váci magyar adózásról: OL, E—148; Fasc. 79, Nr. ;11 lés még OL, E—150, Fasc. 17, Nr. 1—22; A magyar adókról általában a következőket mondhatjuk el. Az 1548. évi pozsonyi országgyűlés 33—46. tc.-i szabályozták a hódoltság területén a magyar adózást: földbér (cenzus), élelmiszer (victualia), szolgálat (servitia) heti egy nap, valamint ajándék (munera). Ezenkívül az 1548: 24. te. elrendelte, hogy a hódoltság területére a fenti adók összegének csupán a felét fizessék a kettős adóztatás miatt, de ugyanakkor az 1559: 18. te. a végváraknak járó közmunkát (labor gratuitis) vagy megváltását rendelte el, valamint a királyi dica-adót is fizetni kellett. 21 OL, E—15, Fasc. 8, Nr. 94; valamint OL, E—213, Vác: 1612. máj. 4-én a váci „Német Város" polgárai Pozsonyba, a kamarához írt panaszlevelükben az évi dicaadó kivetésének elengedését kérik, s indoklásul hozzák fel, hogy „ ... soha ekkora elnyomás alatt nem feküdtek, mint manapság, főleg az új budai pasa zaklatásai és kegyetlensége miatt, melyek gyakran érnek minket..." 22 PmL. XXXIII. 11. h. Urbariaiia (1621); — A váci püspökség tizedeinek bérletéről: OL, E-554, Fol. Lat. 1378, Nr. 66. Dióssy Mihály lévai 30-cadost a kamarától címzett levélben 1685. ápr. 23-án arra szólították fel, hogy Szent György napjára a váci püspökség tizedeinek bérletéről és más javainak jövedelmeiről számoljon el. 23 Az 1570 körüli váci török házösszeírás teljes szövegét közli: Fekete, 1942, 63—65; Karcsú, 1880, VI. 38 és 71 24 OL, E—158, Tom. 16 és 21 25 A váci pénzügyi muqataa hivatal az itt levő hász-birtok jövedelmeit időről-időre a budai, kincstárba fizette be, erről 102 adatot közöl: Fekete — Káldy—Nagy, 1962, 207—535; — A török adóztatásról: Káldy—Nagy, 1970, 55—73. 26 Vác 1546. és 1562. évi török adóösszeírását közli latin betűs átírásban: Káldy— Nagy, 1971, 116—121; az 1559. évi török adóösszeírást szintén az ő kézirata alapján, mint lektor használtuk fel. A kézirat azóta megjelent: Káldy—Nagy, 1977,