Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

illetve e kultúrákat hordozó népcsoportoknak. A népvándorlás századaiban a folyam váltakozva játszotta összekötő és elválasztó szerepét a két oldalán felbukkanó, hosszabb-rövidebb időre megtelepedő népek között.

2 A nagy távolságokat átfogó kezdeti árucsere-forgalom kibontakozása a Dunát mint vízi utat is életre keltette.

3 Ezek a körülmények ugyan nem kölcsönöztek a mai város területén gyökeret eresztő településeknek kiemelkedő szerepkört; mindenképpen hozzájárultak azonban ahhoz, hogy Vác térségébe a magyarság megjelenése előtt is — bár hosszabb-rövidebb megszakításokkal — állandóan lakott hely maradjon. Szórványos és elégtelen történelmi nyomok

4 arra engednek ugyan következtetni, hogy a magyar honfoglalás előtt itt állott települések némelyike szert tett már valamilyen fontosabb funkcióra, amellyel kiemelkedett a szomszédos települések sorából, a feltételezéseknél tovább azonban nem juthatunk. Történelmi tény viszont már az, hogy az I. István korabeli Vác — előttünk részben ismeretlen, de kétségtelenül megfelelő adottságok birtokában — alkalmassá vált a korai magyar feudális államszervezet fontos sarokkövének, az egyik püspökségnek a létrehozására, azaz püspöki székvárossá fejlesztésére. A város — mint a társadalmi munkamegosztás fejlődésének mindenkori gyújtópontja — régi történelmi jelenség s mint történelmi kategória, a társadalmi-gazdasági változás törvényeinek van alávetve. Legbelső lényege azonban ugyanaz maradt: valamilyen szerepkör kifejlesztésére való képesség, amely szerepkörnek a jelentősége túlnő az adott település határain, s amelynek birtoklásán és gyakorlásán keresztül meghatározott hierarchikus kapcsolat jön létre földrajzi hátterével szemben. Ennek a szerepkörnek a tartalmát, kialakulásának történelmi időpontját és a hatáskörébe vont háttér kiterjedését: a társadalmi-gazdasági fejlődés által életre keltett szükségletek s ugyanezen folyamat által kifejlesztett feltételek motiválják. A társadalmi szükségletek által életre hívott szerepkör földrajzi lokalizációját, a sok azonos fejlettségű település közül egyiknek e funkció ellátására való alkalmasságát viszont az adott településnek a természeti és gazdasági térben elfoglalt helye dönti el. Az elsődleges megtelepedés fázisát élő magyar társadalom viszonyainak ismeretében teljességgel megalapozatlan és anakronisztikus kísérlet lenne Vác felemelkedését a XX. századi magyar állam központi szerepkörű települései sorába a társadalmi munkamegosztás valamilyen térbeli vetületével magyarázni. Sokkal inkább valószínűsíthető az a feltevés, hogy Vác esetében éppúgy, mint a többi — egyidejűleg „regionális központtá" szervezett — település kiválasztásában nem helyi, hanem országos faktor érvényesült: a magyarság által megszállt területek kiterjedése, a szállásterületek elhelyezkedése. Vác az államalapítás kori ország azon magterületén helyezkedett el, amelynek néhány — egymástól nem távol fekvő — települése (Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém) egyidejűleg vagy egymást váltva osztozkodott a központi szerepkörökön. Ugyancsak meghatározó jelentőségük lehetett a korabeli „intézményhálózat" telepítésében a meghódított és a magyarsággal együtt élő szláv lakosságtól öröklött településelőzményeknek is.