Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
7. A HELYI IGAZGATÁS SZERVEI ÉS MŰKÖDÉSE 7.1. A VÁCI BÍRÁK ÉS ESKÜDTEK A helyi közigazgatás régi magyar szervei: a mezővárosi tanács, a bíró, az esküdt stb., a török uralom alatt régi elnevezéseikben — de nem a régi formájukban, hanem megváltoztatva — éltek tovább. A török város (sehir) fogalmának nem az volt a lényege, hogy önkormányzata van, hanem, hogy benne kormányzó és kádi székelt, vagyis a török államhatalom közvetlenül képviselve volt. A török városigazgatás szemléletében a községi élet is vallási alapokon épült fel, a városban nem egyetlen összetartozó testületet láttak, hanem több különálló vallási csoportot, ahogy egy hitközség létre tudott jönni. Ezeket a vallási csoportokat bizonyos közösségi teendők elvégzésére külön-külön testületté szervezték és külön önrendelkezéssel látták el. 48 A váci bírák és esküdtek is úgy működtek, mint a török városi adminisztráció egyik, kisebb osztálya: csak a magyar keresztények képviseletét látták el. A váci bírák csak olyankor és olyan ügyekben bocsátottak ki iratokat, amikor illetékesek voltak és működésüket maguk a törökök is megkívánták. A váci bírák tehát csak a török parancsok végrehajtói, a váci magyar közösség hatálom nélküli képviselői lettek. Az 1546. évi Összeírásban Vác magyar lakói két területi egységben, a „mahalle-i német város" és a „mahalle-i Sáros utca" városnegyedekben kerültek összeírásra. Az 1559. évi összeírásban ugyanezek a két városnegyedben szerepelnek, amíg az 1562. évi összeírásban rnár; „Város-i Vacs" és „Mahalle-i Sáros utca" városnegyedekben kerültek megemlítésre. Török feljegyzésekből tudjuk, hogy 1559. jún. 1-én Molnár Bálint Vác város egyik bírájaként szerepel. 1559. nov. 30-án János... a város bírája, de már 1559. dec. 10-én János a város egyik bírója megjelölésről tudunk. Vácrév falu és Tótfalu szomszédos településekről 1560. aug. 30-án a törökök feljegyezték: Jánostól és Szabó Jánostól, a nevezett falvak bíráitól vették át az adórészletet. Vác esetében egy időben két bíró, a falvak esetében csak egy-egy bíró feltételezhető. Az 1578. évi püspöki urbárium Szabó Simon, az 1579. évi pedig Máté János váci bírókat nevezi meg név szerint. Az 1546. és az 1559. évi török adóösszeírásokban is a magyar lakosságot két városnegyedben írták össze. Ezek a példák valószínűsíthetik, hogy a középkori „Német és Magyar városok" különállósága a török uralom elején még fennállott. A fenti adatok alapján bizonyos, hogy Vácon évenkénti Szent György-napi bíróválasztás rendszeresen végbement. A váci bíró a törökök által megkívánt működésére jó példa a következő, 1585. évi levél keletkezése: „Mi ittön... Vácz és az ott való bíró Fodor András ... valljuk magunknak és az mi maradékinknak és egymás akaratjából és egymással elválhatatlanul, hogy mi kezesek leszünk az koppányi Ali bég rabért és az sarcáért..." A kezeslevélben, melyet öt más várossal együtt adtak ki: „... az magunk szokott városi pecsétünk..." kifejezés fordul elő a továbbiakban és a levél alján az említett pecsét lenyomata is látható. A török uralom alatt az első ismert várospecsét lenyomatán: középen Szent Mihály áll, lábaival egy hátra fordult döglött sárkányon tapos, jobb kezében bizánci kereszt, baljában az Evangélium könyvét tartja, a rajz körül a latin nyelvű körirat: „Sigillum civitatis Waoiensium civium", vagyis „a váci polgárok városának pecsétje". A pecsét köriratán a felirat maiuscula betűtípussal készült, ami a pecsét ko• 112
