Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

5.1. A HÓDOLTSÁGI MAGYAR LAKOSSÁG STATISZTIKÁJA A mohácsi csata utáni években, egészen Szulejmán szultán 1529. évi második hadjáratáig, Vácon egymás mellett magyar és német lakosság élt. 1529 után, amikor Szapolyai János király székhelyét Budán Szulejmán szultán segítségével ismét megerősítette; a német polgárokat, akik tőle 1527-ben elpártoltak, hűtlenség címén Vácról is kitelepítette. Adataink szerint erre, más városokban is, valószínűleg Vácon is sor került. Azután Buda török megszállásának hírére, 1541-ben Vác lakosságánaik további jelentős része, sietve elmenekült. A helyükön maradtak viszont azok a magyar családok, akiknek már nem volt hová menekülniük s megélhetésüket továbbra is otthonukban kívánták biztosítani. A török kézre kerülése után a város egyik napról a másikra hirtelen megváltozott, lakosságának nyelvi és társadalmi összetétele hirtelen sokszínűvé vált. A katolikus püspöki székhelyből vegyes lakossággal rendelkező határvidéki kisvárossá alakult. Vácot a menekültek eltávozása után, a török helyőrséggel együtt vegyes török—délszláv—albán nyelvű, szegényebb mohamedán és görögkeleti vallású új telepesek árasztották el. A menekültek által üresen hagyott egyházi és magánépületeket a török kincstár vette tulajdonába és a telekilleték lefizetése révén, mindenki szabadon vásárolhatott belőlük. A váci házak 1570 körüli összeírásából tudjuk, hogy a törökök a korábbi magyar birtoklásból indultak ki és a helyükön maradt lakosság birtoklását, ha a telekilletéket lefizették, elismerték. 102 • török piac (Csarsu) negyedében (a mai Március 15. téren) 12 török kincstári bolt török bérlők kezében, további 35 török bolt a mecset és az iskola (medresze) javára szolgáló kegyes alapítvány (vakuf) javára működött. A piactéren egyegy bolt s talán néhány műhely volt csupán magyarok kezében. Az 1570 körüli házösszeírás szerint a helyi kereskedelem jelentős része az új mohamedán törökök s a velük betelepült új szerb lakosság jövedelmét szolgálta. A nagykereskedőkkel szemben, akik teljesen magyarok voltak ; a kiskereskedők között a magyarokon kívül (mint Margita asszony stb.) találunk törököket (mint Mehemed hadzsi, Raniazan, Ali stb.), valamint a hódoltságbeli három zsidó közösség kereskedőit; a szíriai, a spanyol-szefárd és az aszkenázi zsidókat (mint Szulejmán jehudi, Oszmán jehudi, Jozef jehudi és Mikael jehudi stb.), és még szerbeket (mint Nikola, Jovan stb.) is. Ezen kiskereskedők közül Vácott csupán a törökök és szerbek laktak, a zsidók valószínűleg Budán, Vácon alkalmi árusként, mint káposztaárusok, borárusok tűnnek fel. Vác helyi kereskedelmi központ szerepét a tőle északra terjedő Hont és Nógrád megyei falvak piackörzetének ellátásával tartotta fenn. A váci vásár- és piackörzet területe, valószínűleg megegyezett a török közigazgatás „náhije" területfogalmával. A váci náhije 66 község és 21 puszta XVI. századi összeírásával szerepel. Vác, azonban két birodalom határán, vámhelye által a nyugati és keleti árucikkek legfontosabb közvetítő állomása is volt. 5. A LAKOSSÁG ÉS A HELYRAJZ