Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

más halászok többnyire más területén halásznak, ez a török miatt van így, hogy hajóikon a Dunán felfelé más halászokkal kell közösködniük...". Ebből következik, hogy a törökök a váci Dunáiban nem engedtek halászni, a váci halászok felfelé, általában Nagymaros vizében halásztak, amiből sok vita származott. A meglevő csekély adatból is arra következtethetünk, hogy a váci halászok a püspöki uradalomnak adóztak, céhes szervezetük valószínűleg nem volt. A váci halászat a török uralom alatt minden bizonnyal csökkent. A váci molnárok működéséről az 1546. évi török adóösszeírások pontosan beszámolnak, összesen kilenc, egykerekes malom illetékét sorolják fel: „Ferenc Balázs malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Molnár Bálint malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Csuha János malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Molnár Balázs malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Pispök pap malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Fekete Jakab malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Varga Bálint malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Éliás Petri malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse, Máté János malma, egy kerekes, illetéke 50 akcse." Az 1558— 1559. évi váci török vámnapló bejegyzése szerint a „Duna folyó malmai"-ként nyolc, un. hajósmalom adózott. Ezután Vácon a molnáripar lecsökkent, mert az 1570 körüli említett házösszeírás már egyetlen molnáriparosról szól. Később 1668-ban a molnárok összeírása a megyei armalisták között szerepel, ami nemesi származásukra utal. Vác magyar iparosait az 1570 körül készült házösszeírás említi, így a fenti iparosokon kívül ekkor még három magyar borbély, két magyar kovács, egyegy magyar pék, szűcs, ötvös és kötélverő került tulajdonosként feljegyzésre. A kilenc említett iparban dolgozó magyar iparosokon kívül Vácon valószínűleg még más iparosok is dolgoztak.

31 3.2. A TÖRÖK IPAROSOK SZERVEZETE ÉS KÉSZÍTMÉNYEIK Tárgyi emléke Vácon a török iparágak közül csupán a török fazekasiparnak, tímárságnak és a török építészetnek maradt. A török fazekasipar termékei, elsősorban korsók és tányérok darabjai, a váci vár 1962 utáni feltárásai során is előkerültek. A török agyagtányér (tafoak) az egyszerű vidéki életviszonyok között élő emberek legszükségesebb használati cikkei közé tartozott. Ezenkívül a tímáripar török mestereit, „a tabákosok"-at a magyarok is sokra becsülték. Vácon is a „török" fazekasipar, tímárság földrajzilag közelebb eső bosnyák ága honosodott meg s csak a törökökkel való elterjedése tette „törökké". A török fazekasság váci működését az is bizonyítja, hogy a mohamedán egyházi jellegű helyi átépítések és a mohamedán lakosság letelepedése az építőanyagot és a keresletet biztosítani tudta. Az 1570 körüli házösszeírás török fazekast is említ. A mohamedán török épületek, a mecseteik, fürdők és erődítmények mellett Vác a magyarországi török uralom alatt épült legnagyobb kiterjedésű építményt — a Vácdukáról Vácra tartó 7 km hosszú vízvezetékrendszert — őrizte meg. Ennek a nagy kiterjedésű föld alatti építményrendszernek a megépítését Budáról, vagy a török birodalom belsejéből idehozott építészek végezhették el. A váci vár falainak és bástyáinak török kori átépítései is a török építészek munkájának nyomát őrizték meg.

32 Az 1560. évi váci török vámnaplók feljegyzései két török mészáros állandó működéséről beszélnek. Ezek Mehemed kaszab és Haszán kaszab, valószínűleg a váci mohamedánok mészárosai voltak. Az 1570 körül készült váci házösszeírás