Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

vőlegénybokréta — a vőlegény dísze: 3 selyembimbó, 3 zöld bársonylevél, 5 szál kék nefelejcs és 3—4 ugyanilyen fehér virág, néhány szál ezüstsújtás és keskeny, kisbokor pirosdabas szalaggal átkötve (Budapesten vették, néha Aszódon is volt a „menyasszonyos boltban") vőlegény nyakravaló — fekete selyemkendő, piros rózsákkal (gyári); a nyakban megkötötték, mint az asszonyok a kendőt, úgy, hogy elöl a rózsák kilátszottak zabla — a lovak irányításához, féken tartásához használt vas, amit a kantár tart a ló szájában zúgó — (kicsi és nagy) a szövőszék hengerei, amire a fonalat, illetve a már leszőtt vásznat tekerik zsákborda — a zsákvászon szövésére alkalmas (durvább) borda zsákmadzag — lapos, házilag szőtt kötél zsákvászon — négy nyüstbe szőtt, vastag szálú vászon zsellérpásztor — a falubeli zsellérek pásztora zsellér szoma — a zsellérek legeitetőhelye zsétár — sajtár (régebben fa, újabban zománcos, kiöntős, nyeles), fejőedény zsugorinka — kötény madzag, gyapjúból kötve (üzletben vették) 514