Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ilyen méretekben! Hiszen a rajz csak kedvtelés nálam! Ingyen adtam a rajzaim mindenkinek, csak azért, hogy mások is szeressék! Most meg azzal kezdik, hogy természetesen mindent értékében fedeznek. Nem hittem a fülemnek és a szememnek. Mire megértettem, és valóságként tárult ki minden, filmszerűen jöttek elibém a kétségbeesések okozói. Nemmel válaszoltam. Férjem ekkor újra betegeskedett a lábával, elég súlyosan. Nagyon meg kellett kapaszkodnunk Etelkámmal, aki ekkor fejezte be a középiskoláit, amikor a szerződés megkötése lett volna. Ez is egyik visszahúzó ok volt részemről, hogy elfogadjam. Ö felsőbb iskolába szeretett volna menni. Vegyészetire. Gyógyszerész szeretett volna lenni. A férjem beteg, ha ő elmegy, én mit kezdhetek ilyen nagy munkával? Ezért is határoztam úgy, hogy nem fogadom el. Etikém döntött: „Ezt meg kell csinálni Édes! Te annyira szereted és értékeled a rajzolást. Én is segítek, amit csak tudok. Egy évet halasztok, később kezdem az iskolát. Elmegyek az ikladi Műszergyárba dolgozni. Délután idehaza vagyok, megfőzök, takarítok, meg amit lehet mindent, csak fogadd el! Idéztem a rosszindulatúakat. Mi lesz velem, ha föllázad az irigység? Mindenre megnyugtatás volt a válasz. A két főmérnök mintha ismernék helyzetem, úgy alátámasztották megrendülő hitemet. Biztattak, hogy én ebből kiindulva merítettem minden erőt. Szavam adtam, hogy az ő személyüket megtisztelő és nevemhez illő munkát elkészítem. így is történt. Elfogadtuk, sikerült is, el is lett minden végezve. A szőlőket, kukoricásokat is megdolgoztuk. Festeni is segített a leányom; én kirajzoltam a témákat, ő alapozott. Hogy mit szült még a sors? Ezalatt megismerkedett a férjével, és még itt sem hagyott, hanem más pályát választott, óvónő lett. Készülnek Én saját elhatározásomból elkészítettem egy nagy, 4 m X 150 cm . a képek széles kartonpapíron egy lakodalmi témát. Máig is megvan ez a kép, melyet saját képességem vizsgálatára készítettem el. Féltem a kritikától. Hogyha nem fog megfelelni az a 48 négyzetméter, amelyről szó volt, én azt túlélni nem bírom. A főmérnök szavait idézem: — „Ne hallgasson Juló senkire. Maga csak azt csinálja, amit éppen akar. Ne engedjen senkit beleszólni a munkájába, tetszése szerint cselekedjen!" 1967-ben aláírtam a szerződést az első 48 négyzetméter képre, 6 méteres témákra osztva. 8 db képre helyeztem témáim: 1. Tavaszi játék, 2. Húsvéti locsolás, 3. Menyasszony ágy keretes, 4. Szentiváni tűzugrás, 5. Aratási felvonulás, 6. Szüret, 7. Lakodalom, 8. Fonóház. Minden téma 6 méter hosszú és 120 cm széles. Domanovszky tanár úr volt a zsűri elnöke. Érezte félelmem e nagy dologtól, hiszen én eddig egész kicsike képeket festegettem. Azt tanácsolta, készítsem el a tervet 1 : 10 m-ben. Majd azt is zsűri elé viszik. El is készítettem. Voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy Istenem, hová tettem az eszem, mit fogok én ilyen nagy területre rajzolni? Még édesapámnak is az volt a hozzászólása: „Julkám, sok szegény embernek jó lett volna 50 négyzetméter krumpliföldnek is." A terv elkészítésével igen meg voltak elégedve, de aztán énnékem volt vele bosszúságom, amikor ugyanazt kellett elkészítsem 50 méteren. Eleinte semmi fantáziát nem láttam a másolásban. Már említettem, hogy 44