Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Bokrétás kalap A farsangi bálba rozmaringos, aranyporos, bokrétás kalappal ment az a legény, aki komolyan udvarolt egy kislánynak. Ez volt az aszszonyok fő témája, amiről beszéltek. Ugyan ki tűzte fel neki? Elveszi-e azt a lányt? Jól járnak egymással vagy éppen fordítva? Volt olyan meglepetés is, hogy a szülők intézték el egymás közt, és farsangra robbant ki a bokrétás kalappal a hír. Olyan is előfordult ilyen erőltetett bokrétával, hogy a farsangi bálon a legénynek másik kislányon akadt meg a szeme, nem az édesanyja választottján. Odaki a sötétben lerepült a bokréta a sárba ! Ez már túl nagy szégyennel járt. Az a baj nálunk falun, hogy ismerjük egymást. Városon még cifrább eset is megesik, de nem tudja meg csak nagyon kevés ember. Mi tudjuk a történetek okát megőrözve, szájról szájra adjuk. Még a harmadik, sőt a negyedik generáció is emlegeti. Egymásra mutatva idézik: Ilyen például: Az ecceri legény hogy járt? Ment haza a jánytól hajnalba, és a jövendő após csizmáját húzta fel a sötétbe. Reggel kel fel az após, húzza a csizmáját. Mit ad isten, nem megy a lábára! Mérgelődött, hogy mi lelte, összeszáradt az éjszaka? Csak aztán jöttek rá a történtekre. Emlegetik még ma is! A nép meg mindent megtud, nem csak ilyeneket! Így aztán a falvakban minden embernek van mellékneve, mert ha valamit tévesen cselekszik vagy mond, az a nevéhez ragad, és később is azzal gúnyolják. Sőt, ha nem hallja, csak a melléknevén emlegetik. Kocsonya, Az öreg nagymamák is — fiatalságukra gondolva — helyeselték pampuska, a farsangolást. Ilyenkor a hagyományos ételeket főzték. Általában herőke mindenkinél ugyanaz volt. Kocsonya volt a fő étel. A fánk a pampuska nevet viselte. Az első nap hétfőn vagy baromfit vágtak, vagy a hentestől hoztak valamilyen húst. Melléje rétest készítettek túróval, mákkal, dióval. Kedden forgácsfánkot csináltak, ennek herőke elnevezése volt. Aki komolyan udvarolt (már tavaszra a lakodalmukra volt kilátás), az haza is kísérhette a lányt a farsangi bálból. Az udvarlások 3—4—5 évig tartottak, volt idő kiösmerni egymást. Nem is volt az elválással baj, mint most. Az én korombeliek közül egy elválás volt, de az az asszonyka még most is egyedül éli az életet. Ö nem szerette a férjét, nem is akart hozzámenni, csak az anyja ,,verte hozzá". Nem is tudta vele az életet leélni, háromévre elváltak. Tőlem ötévvel öregebb, de még most is fiatalos, korához igen szép asszony. Farsangfarka Vasárnap délután kezdődött a háromnapos mulatság. Litányiáról már bementek a lányok az első nótát járni. Az asszonyok is figyelték, ki az első táncos a farsangon. A közkedvelt lányok, jó táncosok, azok járták is! A kilencszázas idők előtt 10—20 évvel hajnalt húztak a kocsmában. Az volt a világi lány, aki az első nótát eljárta. Voltak ám olyak is, hogy hogy onnan mentek hétfőn reggel a templomba, mert azokon a reggeleken az emberek templomba mentek. Az volt a híres lány, aki egész nap mulatott, éjfél után két óráig, és reggel a templomban is ott volt. Erre felemelt fejjel néztek. Megnyilvánult a vélemény: ,.az ilyenből lesz igazi menyecske, feleség és édesanya!" 344