Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

butyillók. Estéjén volt a híres István bál, amelyet a legénybírók saját zsebükre rendeztek. Tulajdonképpen az egész esztendői bálok ráadása volt, Az 1900-as évektől ezen a bálon fogadták a legény bírókat. Régen, a nagyapák idejében, az 1800-as évek alatt a pünkösdi májfa állítással egyidőben volt a gavallériás legénybíró-választás. Ide kívánkozik az a nóta, amelyet a bálokról hazafelé menve énekeltek: 201. Hazafelé lányok, haza már, Mert a piros hajnal hasad már, Mert a piros hajnal jaj de aranyos, Este csókolj rózsám, de ne most. Nem aludtál kislány az ágyba, Reggelig mulattál a bálba, Lagos csizmád sarka jaj de lekopott, A szeretőd téged elhagyott. 202. A hajnali csillag iragyog, Én meg a kocsmába vagyok, Jaj Isteneim de szégyenlem, Hogy reggel kell hazaimennem, De én áztat megteszem, Haza megyek lefekszem, Kialuezom magamat, Szép csendessen. Este a serdülő lányok és fiúk, akik nem mehettek erre a nagy- Köszöntők szerű istváni bálra, elmentek István és Jánost köszönteni. János december 27-én, István pedig december 26-án van. így egybekötötték a két névnapi köszöntőt. Asszonyok is köszöntöttek régen, ök ilyenkor, köszöntés után mentek el a bálba. Nagy számmal volt a faluban István és János köszöntése! Istmét zengtek a falu utcái, mert az ablakok alatt köszöntöttek. Természetesen csak oda mentek, ahol István és János volt. De a falu fele viselte e nevet. így kiáltottak be az ablakon: Köszönthetjük-e nevenapján (Jánost vagy Istvánt)? Ha igent mondtak, köszöntötték, ha nemet, akkor kiviccelték : István, István te girbe, Bujjá be a ketrecbe, Füled nyőjön bokáig, Zsíros csizmád orráig. Utána elszaladtak, mert féltek, hogy kijönnek. Ahol elfogadták őket, ott szerencséztek : Szent István a vezérünk, Segítsen meg, mi kérjük, Adjon Isten minden jót, Jó kalácsot, nagy hízót, Jessze bimbó vesszeje, István, János nagy szentje. 331