Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Pásztorok a falu mellett, Báránykákat legeltettek, Meghallván az éneket, Jézuskához elmentek. Ájtatosan letérdeltek, Jézuskának ágya mellett, Hogy őt buzgón imáldják, Az ég és föld királyát. Azután meg napkeletről, Ragyogó szép csdllag kelt föl, Elindult nyugat felé, Hároim király követé. Ezek is a Jézuskához, Betlehemi jászolához, Menteik el imáldni őt, Az édes üdvözítőt. Később mikor nevekedett, Napról napra kedvesebb lett, Hogy én is olyan legyek, Szófogadó jó gyermek. Elérvén a harminc évet, Az emberek közé lépett, Hogy ott tanítsa folyvást, A keresztény szent vallást. Sok jót tett az embereknek. Akik őhozzá elmentek, Betegeket gyógyított, Holtakat föltámasztott. Mégis volt sok ellensége, Kik üldözték őt is, végre Egy éjszaka elfogták, Nagyon megostorozták. Elítélték őt halálra, Felszögezték keresztfára, Ahol meghalt azután, Nagypénteken délután. Levették a keresztfáról, Sírt csináltak kősziklából, Ötét abba temették, Sok katonák őrizték.