Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ha még nem voltak legények a fonóban, amikorra a lányok megérkeztek, akkor elkezdték a pottyozást. A pottyozás a tüzidézet babonája. A szerelem hiszékenységére mutat. Abból a kócból, amit éppen fontak kihúztak egy csomót, összegöngyölítették, markukba szorítva tartották, míg egy kislány elkiáltotta magát: — potty ázzunk! A szoba közepén meggyújtottak egy csomó kócot és minder: dslány a markában szorongatott kendercsomót rádobta a tűzre és b. ngosan kiáltotta annak a legénynek a nevét, akit ő várt és szeretne ha eljönne. Pl.: potty ide Kuruc Jóska! így folytatták sorban a többiek is. egész addig, míg meg nem jöttek a várt és idézett legények. Ebben az volt szórakoztató, hogy minden lány kénytelen volt elárulni szíve szerelmét, mert azt a legényt szólítá a tűz felett, akit szeretett. És hitte is, hogy jönni kell neki. Olyan is előfordult, hogy jött is a legény, de nem az a lány érdekelte, aki őt éppen várta és szólította. A tűz körül a guzsallyal körben táncoltak, sőt még a szék alját is bekörítették. 164. Be, be Panna, be, be ma', Guzsaly orsó bomlik ma', Te meg Kuruc Jóska haza már, A lovaknak enni adni már! Jönnek a legények, azok is énekszóval: 165. Mácsai fonóba jár most sok kislány, Közepébe ül az én kedves babám. Az az enyém, aki én rám nevetett. Az csalta meg az én árva szívemet. Nyitva van a babám rácsos kapuja. Engem csalogat, hogy menjek el oda, De én innen oda úgyse mehetek, Betyár gyerek vagyok, százat szeretek. Volt olyan kedves játék is a két fonó között, hogy megbeszélték a fonó fiataljai, hogy játszanak lakodalmast. Az alvégi fonóban volt a vőlegény, a fővégi fonóban pedig a menyasszony. — Panna néni tud erről is jóízűen mesélni. Csizmavarrás" A lányok játékai külön napokon voltak, amit már meg is említettem. Bezárkóztak és játszottak: „csizmát varrni"'. Levették a csizmáikat, átkötték a szoknyájukat, szemben ültek egymás mellé szorosan, úgy, hogy a lábuk a másik fara mellett legyen. Az egyik hanyatt feküdt, felemelte a két lábát, a másik ülve maradt, fogta a csizmát, jó nagyot a fenekére húzott így kiáltva: — „Varrjuk a csizmát, varrjuk, alaposan jól megvarrjuk!" Utána lefeküdt az. aki ütött, most az ütött, aki kapott és az kiáltotta: — „Varrjuk a csizmát, varrjuk. alaposan jól megvarrjuk!" Érdekes volt. biztosan sokat lehetett nevetni rajta. Én nem játszottam, csak hallottam édesanyámtól. 20 lány leült a földre párosával. 10 erre. 10 arra lábbal. Egyszer az Pottyozás 274