Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

volt vájva, amiben foroghatott. A vetőfának szintén négy oldala volt, 2 méter magas, 1—1 méter szélesre nyílott, ha felállították. Ehhez tartoztak a csinvatfák. Két részből áll és 2 db-ból. Három-három faszög az, amire a csinvatot veti fonálból. Ezen kell pontos munkát végezni, hogy a szövés jól folytatódjon! Arra a helyre tette a felső csinvatfát, ahonnan kezdte a vetést. Két szakajtóba helyezte a gombolyagokat, a két végüket összekötte. A csinvat első szögére ráhelyezte, a második szög alatt vitte el a két szálat, majd a harmadik szögnek a tetején folytatta, és így haladt tovább. Ezzel a módszerrel születik meg a csinvat, ami a szátván az egész szövési technikát vezeti. 15—20 centire helyezik a szálakat a vetőfán, hogy ráférjen mind az a fonál, amit szőni akarnak. Hogy mennyit akar szőni, azt leméri vagy rőffel vagy a motolla hosszával. 10—20—30, sőt 40 rőföt is mérhet, de ettől többet nem lehet, mert nem fér el a szátva zúgóin. Tehát leméri az egyik gombolyagról azt a bizonyos mennyiséget, amelyre a fonál képes, vagy hogy mennyit szeretne szőni. Ott megjegyzi hurokkal, vagy színes rongyocskát köt rája. Visszahajtja a gombolyagra, és így a két szál indul a vetőfán. A csinvatszögtől csinvatszögig egy kézzel hajtja a vetőfát, másik kézzel tartja és igazítja a fonalat. Ha odaért a jegyhez, megáll, az alsó csinvatfát odahelyezi, ameddig ért a kiszámított méret (amennyit kiad a fonál). Ez lesz az alsó csinvat. Ennek ugyancsak az a rendje-módja, mint a felső csinvatnak, azonos mind a kettő, mert a felső csinvattal kezd a szátván, az alsóval pedig végez. így folyik a megvetése a fonálnak. Ha elfogy a gombolyag a szakajtóból, beteszik a másikat, összekötik a végeit és folyik tovább a munka. Amikor már több van a vetőfán, kezdődik a számolás ugyanúgy, mint a motollázásnál. Attól függ, hogy hányas bordába szándékoznak szőni, annyi pászmát kell kötni. Minden pászmába 10 igének kell lenni. Ha 12-es a borda, 12 pászma, 12 X 3 szál, ha 8-as borda, 8 X 3 XlO szál. A pászmákat vastag zsineggel kötözzük el, mert ha eltévesztettük, isten irgalmazz az olyan szövéstől! Mikor elkészültek a megvetéssel, elkötözték a csinvatot, pászmákat. Egy erősebb madzaggal kötözték, amelyet a végére köttek, amire rászedték a vetőfáról. Meg is jegyezték a sporhelt kormos karikájával minden oldalánál egyik csomóját 2—3—4 jeggyel, ez jelentette a rendeket. A szövésnél igen fontos volt, mert lestek a jegyeket. „Hány rendet vettél fel?" — Így kérdezték. Nagy volt az öröm, ha a jegy jelentkezett, és mondhatták : ennyit leszőttem, ez még hátra van. Igen fontos, sőt a legfontosabb a vetőfáról jól leszedni a megvetett fonalat, és pontos láncszemeket fűzni a fonálból. Ha ez nem sikerült, akkor a szövésnél igen rosszul jött le a fonál. Vagy tág volt a széle, vagy feszes. Ez a nyílást gátolta, és nehezen tudta áttenni a vetélővel a fonalat. Nagyon elkeserítő volt az, ha nem jól nyíltak a fonálszálak. Csúnya lett a vászon széle. Ha tág csúnya, ha feszes nehéz a szövése. Ha már a fonal meg volt vetve, és láncba levették a vetőfáról, Szövés előkerítették a sztávát, a szövőszéket. Ha nem volt, kölcsönkértek. Nagyon nagy dolog volt a családban a szövés. A lakást át kellett rendezni, sőt ahol kicsi volt a szoba, ki is került két-három tárgy belőle így is szoroskodni kellett a szátva végett. Fele szobát elfoglalta. Az 255