Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Hozzák a jó becsináltat, csak a násznagy urat érte a kínálat Azért, mert pénzt kapott a kimerült szakácsnő Bebizonyította mégis, hogy milyen jól főz ő. Két ócska rossz bakancs pirosra volt sütve, Két fehér tál közé volt szépen bé-helyezve. A fürge bölcs vőfény fel is terítette, Az ő mondókáját hozzá is fűzte: Vőfény: Szakácsné e finom ételt násznagyunknak küldte, Hogy az a sok nehéz étel gyomrát meg ne ülje, Jóétvágyat, ropogtassa, csámcsoghat is véle, Arra kéri, hogy iziket ne haggyon belőle. Rengeteg vicc folyt le egy lakodalom alkalmával. Az az igazi tár- Tréfák saság, ha nem sértődnek meg. Főleg sok minden függött a násznagyon és a vőfényen. Ezek egymáshoz voltak kötve a siker végett. A hangulatot nékik kellett biztosítani. Volt olyan málé, búval bélelt násznagy, hogy egy sültkrumplit sem ért, de el kellett fogadni, mert ő volt illetékes. Keresztapákat szokás erre a posztra meghívni. Még azért sikerülhet a lakodalom, hogyha a vőfény talpraesett, dalos és kedélyes. Olyan ribilliót tud teremteni, hogy a házat majd felveti a hangulat és a jókedv. Ha lakodalom akkor az is legyen, én is azt tartom. Ott kell vigadni, temetésen siratni. Nagyon élvezem én is, és mindenki. Meg is állapítja az ember már messziről, hogy milyen lakodalom van N. N.-nél- Végigszáguld a faluban a híre, nemcsak szájról szájra, hanem a megnyilvánult hangulatból tapasztalható. Nem elég ahhoz csak annyi, hogy enni, inni legyen, húzza a cigány és kész a lagzi. A fenét ! Enni odahaza is tud az ember, abból a költségből pláne, amit odaszánt. Az az együttes jókedv, az az igazi! Amit a táncosok produkálnak, jó magyarosan! Ilyesmi az, aminek meg kell lenni egy igazi lakodalomban. Igaz, hogy ott van biztató is, konty alá való is, nevezzük így — de annak ellenére is. Aki részeg, az nem tud mulatni, egy kis mámor az pedig kell. Szegény násznagy az, akit minden sérelem elér. Ezt a viccelődést csak olyannal lehet megtenni, ki értelmes, eleven, igazi humoros típus. Lukas szedőkanalat is szoktak a levesbe tenni, ez is a násznagy tiszteletére van. Mivel ő ül a szögben, néki kell előszedni, először venni, példát mutatni. Persze, nem tud venni. Lukas a kanál, kifolyik a leves, vissza a tálba. Nagy nevetés után rohannak a rendes szedőkanállal, elnézést is kérnek, sőt a szakácsnőt szapulják is érte. Emlékszem, egyszer szintén ilyen jókedélyű násznaggyal történt meg: Jól megszedte a tányérját levessel, közben máshová figyelt, beszélgetett a szomszéddal- A másik felén ülő, huncut férfi egy marék sót beleeresztett a tányér levesbe. Mivel a leves jó forró volt, a násznagy úr kevergette, hogy hűljön egy kicsit. Jól el is olvadt a só, mire hozzáfogott jó étvággyal. Lenyelte az első kanállal, nekikeseredik a másodikkal, de már akkor félreállt a szája tőle. Csavargatta a fejét, de nem merte abbahagyni, mert sokat szedett. Titkon figyelte a töb233