Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Az én szoknyám három ráncos, A menyasszony de jó táncos! Ez az utca kanyarékos, A menyasszony takarékos! Akár milyen kismacska, Még is feláll a farka ! Ez az utca kavicsos, A menyasszony takaros ! Ez az utca jaj de sáros, Násznagy uram mással játszott! Réz tepsibe sül a rántás, A vőlegény jaj de csámpás! Násznagy uram azt akarja, Háljak vele az éjszaka! Három tepsi túróslepény, A vőlegény málé legény ! Énekeltek is: 140. Akkor szép az erdő, mikor zöld, Mikor a vadgalamb benme költ. Mer' a galamb olyan minit a lány, Sírva jár a legényeik után. Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én, Ez a barna kislány viola, Én vagyok a vigasztalója. Énekszóval^ kurjongatva mentek az esküvőre, onnan vissza. Utána Esküvői ebéd megebédeltek. Terített asztal várta őket. A menyasszonyt még visszahozták az anyai házhoz, ott ebédelt a nyoszolyólányokkal. Friss gulyásleves, pörkölt, szintén sütemény, bor az ebéd. Ezeket a vőfény vicces versek mondásával felszolgálta : Itt a finom leves, harminchármán főzték, Aki eztet megkóstolja, százhúsz évig elél! Utána jön borjúpörkölt, gyönge szegény pára, Harminc éve, hogy az ugart gyönge lába járta. Hozom aztán a bodakot, a szakácsné nagyon büszke rája. Dagasztotta három éjjel, fáj is a bokája, Kézzel rázta a szitáját, lábbal dagasztotta, Aki nem bírja megrágni, áztassa be borba. 223