Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

79. % • ч m Ez az igazság. De hát a régi nagyurak, grófok, bárók, sőt a királyok nem ugyanezt tették? Kisgyermekkorban együtt nevelték őket a rangért. A nemes neveiket féltették, hozzájuk sem férhetett olyan egyén, akinek nem volt olyan rangos tekintélye. Egy igazi galgamácsai lakodalom úgy kezdődött, hogy a keretes megvolt, sőt ki is hirdették őket háromszor. Utána jött a kendőlakás. Ez a mostani eljegyzés. Ott a közeli rokonok vettek részt. Keresztszülők, új nászok, nagyszülők, nyoszolyólányok, vőfény. Itt kapta meg a vőlegény a jegykendőt, régebben a nyakravalót is. Ez fekete selyem, rózsáskendő volt. A jegykendő pedig tiszta fehér, hímzett kendő. Mindkettőjük neve bele volt varrva pirossal, és egy ötágú korona, szintén pirossal. Ezt az ünnepélyt a meny asszonyháznál rendezték. Iszogattak a fiatal pár egészségére. Terítés is volt; azt mindenki a maga tehetségéhez mérten készítette. Mielőtt a lakomát elkezdik, a menyasszony átadja a jegykendőt: Menyasszony: íme a jegykendő, szívem záloga, Átnyújtom, ígérd meg, nem hagyod el soha, Nevemet átadom, tiédet megkapom, Jóisten sokáig bennünket megtartson. Vőlegény : Köszönöm a kendőt, szívem adom érte, ígérem, te leszel szemem drága fénye, Kicsi feleségem, életem reménye, Te leszel, ha elviszlek az oltár elébe. 215