Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Felrakja a kocsira a szerszámokat, ami az aratáshoz kell. Első a nagy gereblye, utána a kis gereblye, kasza, tokmányos tarisznya. Abban van a tokmány a fennél, az üllő, amelliken délben megveri a kaszáját, hogy jobban fogjon. Volt még benne kalapács, ék, ha elveszne legyen, amit pótolhat helyette. Végül még a sarló, és a kosár az ebéddel. Az ülést letakarja pokróccal, felvet még egy-két ócska ponyuskát, hogy ha esni talál, magunkra vegyük. Édesanyámmal ellátjuk az állatokat vízzel, ennivalóval, mert csak este jövünk vissza. Utoljára még a kaszát jól megnézi apám, hogy kibírja-e az egész napot. Forhantot (tartalék kasza) is tesz fel, mert ha netán eltörne valamiben, akkor azután megállna a tudomány. Volt még pótlásnak kaszatakaró és kaszakocs, mert ezek törhettek a legkönnyebben. Lovasfogat Amikor menetkészen voltunk az aratásra, itatta apám a lovakat és a kocsirúdhoz állítá. Nekem kellett befogni segíteni. Be is tudtam egész fiatal korom óta fogni őket. Csak nem volt nagy tekintélyem előttük, mert a fejüket le nem adták, hogy a fejedzőt a fejükre akaszszam. Befogni így kellett: A rúdhoz álltak a lovak, először a nyaklót tesszük a fejükre vagy tartóláncot, amelyet a hám elején álló vaskarikába kell becsatolni. Utána feltesszük a fejedzőt a fejükre, egybe a zabiával. Felcsatoljuk a hajtószár végét a cigliszárakat, amelyet keresztbe kell venni és így, ha meghúzzuk a hajtószárat, egyfelé mennek a lovak. Ezzel vannak egymáshoz vezényelve. Becsatoljuk a haj194