Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

májfát. Volt olyan mama is, akinek a vőnek való nem tetszett, aki kedveskedett a fával. Amikor besötétedett, akkor hordták szét. Erős ütlegelés verte fel a falu esti csöndjét, ahogy verték a földbe a vasat, hogy felállíthassák a fát. Több helyen borral fogadták őket. Bizony, amelyik kislánynak nem állított senki, el is volt az keseredve! Az már nem tapsolt a májfás hangulatnak. Ilyen is volt ám! 102. Hallottátok-e már hírét, Kovács Feri legénységét, Fűrészelve vágja ja máj fát, Hogy ne hallják kopogását. Felveszi a jobb vállára. Viszi Julcsa udvarába, Kelj fel Julcsa itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája. Híre is volt ennek egész esztendőben! Régen nem volt más, amivel foglalkoztak volna az emberek. Ki milyen legény, ki milyen lány? összeházasították őket, ha tetszettek egymásnak, ha nem. Piros pünkösd napján este szólt a lányok dala a falun. Napközben is, ha együtt lehettek: 103. Ma van piros pünkösd vasárnapja, Barna legény kifeküdt a napra, Kelj fel legény oda van a kalap, A zölderdőfoe ja csipkebokor alatt. Ma van piros pünkösd vasárnapja, Barna kislány kifeküdt a napra, Kelj fel kislány, oda van a kendő, Oda van a szép barna szerető. De szép májfa kertem közepében, Fehér galamb szállt a tetejére, Fehér galamb csak azt turbékolja, De szép kislány ki a máj fát kapja. Az én máj fámnak a legszebb ága, Hajoljon a babám ablakába, Azt susogja bele a fülébe, Páros csók lesz a májusfa bére. 104. Piros rózsát szedtem kötényembe, Várom azt a legényt, ha eljönne, Várom azt a legényt, ha eljönne, Aki ezt a máj fát idetette. 177