Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Alig tudja kimondani, hogy leszek, mert tényleg fiatalka. De ilyen való, aki aztán boldogan vállalja és énekli: Menyasszony vagyok, már én az vagyok. A legkisebbet be lehetett csapni, az lett a menyasszony. A vőlegényszerzés könnyebben megoldódott, az önként is jelentkezett. Állt is a lagzi szaporán ! (Ének) : 94. Kerek az én szoknyám alja, de csuhajia, Édesanyám kerekíti, de csuhajia, Én vagyok a legszebb lánya, Galgamácsa rózsaszála, de osuhiajla. Addig fel is öltöztették a menyasszonyt, s jött is a vőlegény hívogatni : Azért jöttem kék lajbiba, Hogy jöjjetek a lagziba, Kanalat, villát hozzatok, Hogy éhen ne maradjatok ! — „Elmegyünk, ott leszünk, ahogy mondtad úgy teszünk." — Volt a válasz a násznéptől. Már áll is a tánc, kurjongatnak: Aki miránk bámészkodik, Az miközénk kívánkozik ijjújújújújú... ! Aki miniket kicsúfol, Pokolba, hason csússzon, ijjújújújújú ...'! Aki minket legyaláz, Pokolba legyen kanász, ijjújújújújú... ! Aki minket kinevet, Egye meg az egeret! Elővezetik a menyasszonyt, hogy elbúcsúzzon az anyjától. Énekel a menyasszony : 95. Köszönöm anyám, hogy feleneveltél, Értem annyi könnyet kiejtettél, De én áztat vissza nem szolgálom, Áldjon meg az Isten, azt kívánom. 96. Menyasszony vagyok, Már én az vagyok, Isten véled jó anyám, Már elutazom. Vagy jövök vissza, Vagy többet soha, Múljon el az én nevem, Mintha nem volna. 171