Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Estek is egymásra és aki nézte az rájuk hasalt az elesettekre, közben kiabált: — „Kicsi rakás nagyot kíván!" Utána a többi. Egymást gyötrötték. Utána következett a Csöncsön gyűrű játék. Körbe ültek a gyerekek, egy elment hunyni, egy másik a gazda, akinél a gyűrű volt. Az ülő gyerekeknek a keze össze volt téve, úgy várták a gazdát a gyűrűvel. Ezt a verset mondta, amíg eladta a gyűrűt: 89. Csöncsön gyűrű, arany gyűrű, Hová lett a kövesgyűrű, Zöld az ága, zöld levele, Piros bora borajtéka, Bodzáné, Salátáné, Káposztáné, Ubonkáné, Vesd ki Csutorámé! Ezalatt, „elbújt" a gyűrű. Együtt kiáltották a gyerekek: jöhet a Gyurka, .megsült a hurka ! Jött is a Gyurka, kereste a gyűrűt. Ütögette az összezárt kezeket, és ezt mondta : 90. Csíjó mogyoró, Erre csörög a dió. Itt csörög, itt börög, Itt add ki! Ha nem találta el, visszament, ha pedig eltalálta, az ment hunyni akinél a gyűrű volt, a másik pedig leült játszani. Ha ezt meguntuk, játszottunk libácskát. Volt egy édesanya, volt Libajáték két farkas, egy libapásztor, a többi libát játszott. Szólt az édesanya a lányához: — „Eredj lányom, legeltesd meg a libáimat, de vigyázz rájuk, mert a farkas a berekben lakik, meg ne fogja őket, mert a szemed szedem ki!" 161