Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

\ \ gondviselés igen felületes volt. Mindig a mókán és a játékon járt az eszük, amelyeknek ismertetésére többször visszatérek, ahogy halad az esztendő. 3. LIBAPÁSZTORSÁG Űjból és ismét a gyermekkoromnál folytatom, onnan ahol abbahagytam, hogy két idegen jött, amikor a libáknál játszottunk. Éppen kacsóztunk. Most ezt az oldalát — a libanevelési munkánkat és játékainkat — mutatom be gyermekségemnek. Hogyan játszott egy hét— nyolcéves, majd kilenc—tíz, tíz—tizenkét éves gyermek, mint libapásztor, ami igen erős feladat volt a független gyermekkorban. Kezdjük talán a libaneveléssel. A ludakat Katalin napjától kell jól etetni. Ez november 25-én van. Ebben az időben eszik a liba legjobban, utána amikor tojni készül, már étvágytalan. Egy magyar lúd 10—12 tojást tojik. Más fajtát nem tartottunk. Minden másnap tojtak, 20—25 nap a tojatás ideje, utána meg hever. Három-négy ludat és gúnárt tartottak a gazdák, ha fias volt a tojás, 30—40 db libája is volt négy lúdnak. Jászberényi libakereskedők hordták el a libákat kiskorában a falunkból, 15—20 db-ot tartottak meg a gazdák általában, amit felneveltek. Ha benn ült a lúd, vagy a tyúk a tojásokon, akkor nem volt szabad bevinni a csorbóka virágát, sem a sári virágot. Pedig igen szerettük szedni. Korán nyitott a réten. A sári virágot vázába vittük, a csorbókát láncot fűzni. Édesanyám, ha meglátta nálam, csak úgy zavart ki vele! Be ne hozd ide a szobába! Befulladnak a kis libák a tojásba, nem bír felpattanni a tojás héja! — Űgy kiabált szegény, hogy dobjam a szemétdombra. Emlékszem, amikor a kislibák egynaposak voltak, enni akartak, rágcsálták a kosarat, az első eledelük paprikás szalonna volt. Vékony, csíkszerű darabka szalonnákat vagdalt édesanyám, jól megpaprikázta, borsozta és szájukba rakta. Egy libának négy-öt db-ot adott. Vízbe dugta a csőrét, visszatette a kosárba és csak másnap adott kukoricadarát csalánnal nekik. Bent tartották a szobában egy hétig, hogy meg ne fázzanak az ólban. Istállóban nem volt jó tartani, mert ártalmas volt a trágyaillat a kislibáknak. Sok helyen bent a szobában ültették meg a tojásra a ludakat. Mindennap kivitték őket tisztálkodni, etetni, inni és úgy vitték vissza. Ezt azért tették, hogy éjszaka ki ne szedje a lúd alól semmiféle állat a tojásokat, mert előfordult, hogy még a kislibákat is elhordta a patkány, menyét, vagy a görény kiszívta a vérét. A libaőrzés életünk fenntartásához tartozott. Ez volt a későbbi nehézségekhez az előkészítő járom. A mi időnkben még mindenki maga gazdálkodott a saját feje szerint és a rét a község lakosságáé volt, mivel az biztosította a falu takarmányát az állatok részére. Csak Szent György-napig volt szabad a Csincsa réten legeltetni a libákat. Azért addig, mert utána az erősödő nap és a libatrágya kiégette volna a rétet, a libák pedig letaposták volna a füvet, amit 148