Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

tarn. A falu végén volt a kereszt, odagyűlt a falu népe. Általában csak a betegek, öregek, és gyerekek maradtak odahaza. Amikor már sokan összejöttek, ott is imádkoztak, énekeltek azután elindultak a másik kereszthez, ami a szomszéd község határa mellett volna. Gyertyákkal a kezükben a régi öregek gubákban, bakterlámpással járták a keresztutat. Hazatérve hajnali három óra volt. Régi népköltötte stációt végeztek. Az út porába nagyon sokszor letérdeltek. Ilyenkor mondták a miatyánkot, mikor felálltak, mondták a 14 stációhoz illő imaszöveget. Mikor továbbmentek, énekelték az „Oh szomorú Jézus"-t. Az éneknek igen sok verse volt, ebből egy pár verset leírok: 79. Oh szomorú Jézus, Angyalok öröme, Mi dolog, hogy szíved, Bánattal van telve. Szerelmes anyádtól Immár elmaradtál, Hív tanítványidtól Hamar elbúcsúztál. Minden barátidtól Látom megfosztatál, ó én szerelmesem Mily árván hagyatál. Elhagyatott vagyok Éppen mindenektől Majdan ellenségem Rajtam tapsol, örül. Péter, Jakab, János, Most vajon hol vagytok? Ilyen nagy bánatra Kérlek ne hagyjatok! Oh hallatlan csoda, Iszonyú történet, Angyalok öröme Hogy így kesereghet. Ezt az éneket csak nagycsütörtökön éneklik. Nagyon sok böjti ének van, a negyven napos böjt alatt többször éneklik őket, de ezt nem. Nagypéntek böjt volt, délig. Délben ebédeltünk. Vajjal rántottak, régen mákos tészta volt minden ház asztalán. Délután elmentünk templomba, tiszta feketében. Senki sem vett fel a lányok közül fehér szoknyát. A nagypénteki passió, a szent sír mély ünnepiségét mindenki átélte. Ügy is tartották az idősök, ha szép idő van nagypénteken, üszkös, rossz termés lesz a nyáron. Ha esett az eső, ez volt jó jel. Az apostolok is siratták az Űr Jézust, azok könnyeznek most is — mondták. 140