Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Itt vagyok hát, gyere be violám, Néked ad már a jó édesanyám, Tied vagyok, ha úgy akarod. Nem tilt engem már az anyád, Feleségnek is nekem szánt, Ügy, hát akkor mulassunk, A lagzit is megtartsuk, Sírig hűek maradjunk Akárki meglássa! Közös dal, tánccal: 65. Kihajtottuk a libát, Férjhez adtuk a Marikát, Még a banda is azt húzza, Világhírű szép asszony a Marika ! Vékony deszka, kerítés, Átlátszik az ölelés, ölelj, csókolj kedvedre, Soha, soha nem hányom a szemedre! Kiházasító Utána újból pihennek, leülnek, ülve megint játszanak vagy éppen kiházasítót énekelnek, vagyis dallal egymást heccelik. Ezt is szerették a fiatalok, mert akit szerettek, arról szívesen hallgattak egy-két nótát : 66. Zúg az erdő, zúg a mező, Ugyan ki zúgatja, Talán bizony Kovács Jóska, A lovát itatja? Katók Margit selyemágya, Magasra van vetve, Kovács Jóska kiskalapját, Rajta felejtette. Hozd ki Margit kiskalapom, Tedd is a fejemre, Hogy ne süssön a napsugár, Ragyogós szemembe! Ezeket akkor dalolgattuk szintén, ha leültünk pihenni: 67. Kuruc Kata megunta lányságát, Beáztatott hárompakli gyufát, De az anyja hamar észrevette, Kata lányom mi van a bögrébe'? Édesanyám én tettem azt oda, Én leszek az, aki azt megissza, Én leszek az, aki azt megissza, Meg van már a halálruhám varrva. 130 Mari: 64/5. Kérő: