Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

totta a kaszát. A kasza belevágódott a lábaszárába, széjjelvágta б centiméter mélyen az alsó lábszár vastag húsát. Szegény összeesett a fájdalomtól, elborította a vér, ájuldozott. Ennek ellenére ugyanez volt a gyors segélynyújtás: besózta és paprikázta. Eszméletlenül volt szegény két órán át a fájdalomtól, de mesélte, hogy utána nem fájt. 4—5 napra össze is hegedt a seb. Ennek is én voltam a tanúja: Édesanyám nagy beteg volt, mentőt hívtak érte. Ez nagy szó volt abban az időben, 1935-ben. Budapesten a kórházba volt beutalva édesanyám. Délután 4 órára jött a mentő érte. Édesapám délben gondolta meg, hogy elszaladnánk a Völgyi Apám levágja rétre kocsival, hoznánk haza takarmányrépát. Akkorra visszajövünk, az ujját mire jön a mentő. Nagy sietve el is rohantunk. Nagyon vizes volt a talaj, de biztos két lova volt apámnak, behajtotta a rét belső végére. Meg is raktuk a kocsit répával. Elég jól süllyed a szekér, na meg a lovak is idegesen szedték a lábukat. Befejeztük és indulni akartunk hazafelé. Én remegtem a félelemtől, titkon sírtam, éreztem, hogy baj lesz. Na meg fájt az édesanyám nehéz sorsa. Felült apám a kocsira, ő is ideges volt. Olyan vészkiáltásokkal bíztatá a lovait, hogy rengett belé a táj. Én összekulcsolt kezekkel szaladtam a kocsi után. Muszáj volt biztatni az állatokat, hogy meg ne álljanak a földön, míg ki nem ér az útra, mert lesüllyed a kocsi is meg a lovak is. Víz fakadt a lovak nyomán. Ki is vittek szegények. De az út pandalos, meredek volt, a teher kizökkentette a lőcsöt a gúzsból, és félrefordult a kocsi. Bízott a nagy erejében. Nekifeszítette a hátát a kocsioldalnak, hogy visszazökkenjen a lőcse. Sikerült is, pedig volt a kocsin 8 mázsa répa. De mit ad Isten, nem ugrott egészen vissza. Ö még igazítani akarta. Egy pillanat alatt már ugrott is a teherrel súlyos kocsioldal, neki pedig a mutatóujja a lőcsgúzs alatt maradt. Akkorát sikítottam, amikor láttam, hogy nem bírja a kezét elvenni. 8 mázsa répa súlya nyomta, emelni nem bírta, mert a kezét nem tudta elvenni. Még egy lélek sem jött arra, hogy segített volna rajtunk. Istenem, mit tegyünk? — menni kellene, de sürgősen! Jön a mentő beteg édes jó anyámért! Egyszer látom, hogy édesapám benyúl a másik kezével a zsebébe, kiveszi a zsebkését és elvágja az ujját, hogy el tudjon jönni haza. Ezt végignézni! — még most is remeg a lelkem, ha rágondolok! Volt a zsebében zsineg, ezzel elkötötte a kezét, illetve az erét, hogy el ne vérezzen. Rohantunk haza a tragédia után. Odahaza kimosta a sebet ecetes vízben, szintén sóval tömködte be. Édesanyámnak nem is mondta el. Hogy folytassam a tevékenységét? Például herélte, vagyis ivar- Herélés talanította az állatokat. Apaállatokat, 4—5 éveseket, bikákat. Egyedül végezte. Nem kellett gúzsbakötni, ledönteni őket, csak állva. Uraságokhoz járt, 15—20 db-ot kivágott 1 óra alatt. Boldogan hívták el az uraságok, illetve az intézőik. Soha semmi baj nem történt. Élvezettel csinálta, járta a falvakat, a környéket és itt a falut is. Gazdaságokban úgy végezte, hogy egy ember kellett csak, aki az orrát átcsipte vagy a szarvát megfordította az állatnak, ő pedig hátulról megszorította. Az állat meg sem mozdult, amíg vele dolgozott. Füvekből teát főzött, amivel lemosta a csekéjét, kért a gazdától egy kanál zsírt, sze109