Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

a lábak jönnek, a fej felakadva van elmaradva. Ilyen esetben vissza­lököm az egész borjút, benyúlok, megigazítom a lábait, ráteszem a fejét és elősegítem. Ideki elkészítem a gurtnyit, illetve a hurkot, amit madzagverőn házilag készítettek. Beviszem a ujjaim hegyén és bent ráhelyezem a borjú lábára. Megigazítom a fejét, a mellettem álló em­berek megfogják a kötelet, vagyis a gurtnyit. Én szólok, hogy figyel­jék a tehenet, hogy egyszerre adjuk a segítő erőt. Bentről irányítom, majd a tehén farát tágítom. Olyan elles is van, ahol farral jön a borjú. Itt aztán izzad az em­ber! Nem bírná megelleni a tehén, ha nem segítenének. Bele csak akkor nyúlt apám, ha kapott meleg vizet, hogy jól megmossa a kezét. Kért sótlan zsírt, azzal megkente a kezét és úgy kezdett hozzá. „Az első dolgom az volt, amikor benyúltam, hogy megcsíptem a borjú orrát. Ha elfordította a fejét élt, ha nem, akkor döglött volt. Azt is kivettem nagy kínnal. Nehéz munka. Kevés orvos kínlódik ilyen ellesnél, mert csak egy kézzel tud az ember bent dolgozni. Nagyon fárasztó. Keménykötésű fickó kell hozzá. Amelyik tehén kimerült, nem bír erőt adni, a borjút húzni kell belőle. Kemény húzás után 4—5 ember elhúzza a tehenet is. Ilyenkor hámot tesz a tehénre. Azt a hámot, amelyet a lóra tesznek, amikor a kocsit húzza. Ez megvédi a tehenet, hogy szét ne szakadjon. Ha a borjútartó kijött, úgy helyezte vissza, hogy fehér lepedőbe csavarta, fateknőbe meleg vizet öntetett, felmelegítette, lepucolgatta kamillás vízzel, bezsírozgatta mielőtt visz­szahelyezte. Timsós vizet és sárga bojtorvány teát összeöntött, azzal mosogattatta a hátulját a gazdájával 2—3 nap. így teljesen rendbe is jött az állat. Sokszor a mezőről is hazahívták az elléshez. Abba is hagyta a munkát és ment. Igaz, hogy ő is visszahívta segíteni őket, legtöbb­ször a cséplőgéphez. Egyszer egy fiatalasszony is eljött hazzánk a cséplőgéphez segí­teni, mert apám kivette a borjút. Nagy meleg volt akkor, kifáradt az asszony, hazament, vette a seprűt, jól elverte a szegény tehenet és kiabált rá, hogy nem tudott megelleni rendesen, azért kellett neki most a melegben szenvednie. Ha beteg a ló és a tehén, felborzad a szőre és visszafelé áll. A ló Beteg lovak kapar, vág a lábával. Hascsikarás alatt földhöz veri magát, de ezt nem szabad néki engedni, mert a hempergélés alatt könnyen bélcsa­varodást kap. Ebben az esetben londzsolni kell, addig míg be nem izzad jól. Nem akar szaladni, mert fáj a hasa, le akar többször fe­küdni. Nem szabad engedni, ostorral a hasa alá kell vágni, erre felrúg a két hátsó lábával. Ez a felrúgás egyszerre történik és ez a torná­val vetekszik. A hasizom megrándul, kezdődik lassan a bélműködés. (Ez a kör londzsolás hasonló a nyomtatáshoz.) A has alá vágás pedig előidézi a két hátsó láb egyszerre felvetését. Ilyenkor mondják, hogy „fart vet". Jót tesz még a szalmacsutakolás is, ha csikarása van a lónak. Erős kezű férfi kell hozzá, aki gólyafejű szalmacsutakot tud kötni, azzal jól átcsutakolja az oldalborda végén álló procokat és a lágyíkot, sőt a has alá is alá-alá ereszti a kezét. Amikor a ló a hasa alá vagdos az első lábával, akkor nem has­csikarása van, hanem nem bír pisilni. Abban az esetben édesapám 99

Next

/
Thumbnails
Contents