Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
A város megismerésének története (Ikvai Nándor)
találkozunk a város adataival. Az Ardhaeológiai Értesítő 1868-tól közöl adatokat a városról. 1869-ben Thaly Kálmán önálló cikkben számol be Cegléd pecsét* jeiről a Századok hasábjain. Simonffy Kálmán két oldalt ír a városról a Napkelet 1857. évi számában; míg Zombory Géza ugyanebben az évben a közkedvelt Vasárnapi Újságban mutatja be Ceglédet. A magyar agrártörténetnek és oktatásnak is jeles fejezetei fűződnek a városhoz. A Magyar Gazda hasábjain történt több ismertetés után önálló füzetben adja ki Török János a „Ceglédi majoros gazdákat képző intézet Szőkehalmán" с ismertetőjét 1846-ban. Az intézet történetét Hídvégi Lajos részletesen is feldolgozta a Ceglédi Füzetek 12. számaként. A reformátusok híres iskolát tartottak fenn, amelynek történetét már 1866ban közli a Protestáns Népiskolai Közlöny. Egy időben felsőfokú szintet is elért ez az iskola. Itt tanított Szegedi Kis István nagy reformátor és Losontzi István, a Hármas kis tükör szerzője is egy ideig. A városnak az 1848-as szabadságharcban való részvétele, Kossuthtal való kapcsolata (ha változó tartalommal is), de egyszer s mindenkorra meghatározza Cegléd politikai arculatát. A kultusz legnevezetesebb eseménye a Turinba látogató 100 ceglédi útja, amelynek történetét már 1877-ben, az esemény évében kiadták. Cegléd „Kossuth városa" maradt. A hagyományt, letisztulva és történeti hitelességgel őrzi a város múzeuma, annak számtalan kiadványa. A gazdasági konjunktúra hatására, a kiegyezést követő években, mintha minden megmozdult volna Cegléden, jelentős lépéseket téve a városiasodás útján. Az északra eső „feketetén" intenzív gabonatermelés, a várostól délre elterülő homokon pedig a külterjes állattartás helyett a szőlő- és gyümölcskultúra bontakozik ki. A homok meghódítását az 19094эеп megindult „csemői vasút", az Unghváry-féle faiskola és pincészet megvalósulása tetézte. A várost csatornázzák, utcáit lekövezik és fásítják, az újság a város második artézi kútjáról ad hírt 1894-ben (míg 1935нЬеп a 100. kutat jelzi). 1894-ben a villámvilágítás bevezetését, uszodaalapítást sürgetnek már. 1874-ben kórház is működik és 1895-ben nyílik a város harmadik patikája. 1903-ban telefont, 19104>en vízművet avat a város, a mozi 1909-ben tartja 100. előadását; és 1903-ban megalakul a „Városszépítő Egylet". Társulatok, körök és egyletek sora alakul a századfordulón. Az Iparos Ifjak Köre 1873-tól működik. Tanonciskolává fejlesztik a környék első, 1858-ban alakult Iparrajziskoláját. A Ceglédi Függetlenségi Hírlap 1889-ben már az egyletek értekezletéről ír (Széchenyi Olvasókör 1886, földművesek Mátyás király Olvasóköre, alsóvárosi Olvasókör, Kossuth-kör, egyházak felekezetenkénti ifjú és felnőtt, sőt nőegyletei stb.). A Kaszinó már 1842 óta működik, könyvtára a századfordulón 4000 kötetes, míg az első városi könyvtár 1892-ben alakul. Sebők Béla könyvkereskedő 1902-foen még „rentábilis" kölcsönzőt nyit. 1888-ban tudósít a helyi lap a Zenede felállításáról. Az Ipartestületi Dalkar 1898-ban alakul. Színielőadásokról már 1780 óta tudunk. A századfordulón rendszeres őszi előadássorozatról olvashatunk, sőt egy ideig magánkezelésben levő önálló színházról is, ami az 1900-as évek elején leégett. Kiemelkedő ünneplésben részesítik a lapok Jászai Mari fellépését 1892., 1893. és 1898. években. Meglepően korai a sport irodalma. 1884-ben heti egy alkalommal kéziratos sporttudósítás jelenik meg (8 száma maradt fenn), 1885-ben testgyakorló kör alakul. Különös sajátosság a birkózósport, amely a legutóbbi időkig a legélénkebb és több bajnokot, olimpikont nevelt. Az első futballmeccset 1901nben játszszák a városban és ezt követően új sporttelepet is avatnak.
