Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 3. A város szocialista ipara (Simon Imre)

viszonylagos közelségének pozitív hatásait Budapest szerepe Cegléd iparosításában kettős. A hetvenes években a fővárosi ipar decentralizálására hozott intézkedések hatottak kedvezően. Cegléd, közelsége és fogadóképessége révén vonzotta a vidékre települni szándékozó vagy kötelezett ipari telephelyeket. Több korszerű termék gyártása honosodott meg a már meglevő üzemekben is, egyes részfolyamatok Budapestről történt letelepítése révén. A főváros, mint fogyasztópiac is kedvezően járult hozzá iaz ipar fejlődéséhez. 2. CEGLÉD ÉS A KÖZÉPFOKÚ KÖZPONTOK IPARA Az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióban Cegléd középfokú központi szerepkört kapott. Az új, várhatóan 1981-ben elfogadásra kerülő módosított koncepció Cegléd szerepkörét változatlanul hagyja. Az eredeti terv elfogadásától eltelt tíz év elegendően hosszú idő ahhoz, hogy Cegléd ipari fejlődését az ország és az Alföld hasonló centrumaival összevessük. A szocialista iparban foglalkoztatotitak 1000 lakosra jutó száma 1970 és 1975 között növekedett Cegléden, 1975 és 1979 között csökkent. Hasonló tendenciát mutat az ország középfokú központjainak ugyanezen mutatója is (1. táblázat). A két mutató egymáshoz való viszonyát vizsgálva Cegléd helyzete a fönti periódusban fokozatosan romlott 65,9%-ról 61,5%-ra. Másképpen: az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatott Cegléden alig haladja meg a középfokú központok értékének felét. Hasonlókat lehet észrevenni az egy ipartelepre jutó fizikai foglalkoztatottak számánál-, változását vizsgálva. A mutató értéke ugyan 1970 és 1979 között 78-ról 90 főre emelkedett, az ország többi középfokú központjához viszonyítva azonban helyzete romlott. Ezen mutató értéke sem haladja mueg lényegesen az ugyanezen hierarchia szinten álló települések értékének felét. Az egy ipartelepre jutó állóeszközérték növekedése a vizsgált kilenc év alatt igen dinamikusan, mintegy 280%-kal nőtt. E pozitív tendencia ellenére az összkép nem túlságosan jó, mivel Cegléd ezen mutatója az ország középfokú központjaira számítottnak csak 37,2%-a. Az egy ipartelepre jutó energiafölhasználás szintén növekvő, de a középfokú központokkal való összehasonlítás ebben az esetben is Ceglédre nézve igen kedvezőtlen. 1979-ben mindössze 14%-a a többi központénak. A fönti adatok alapján néhány általános következtetés vonható le. Cegléd ipara, minden látványos fejlődése ellenére, az ország középfokú központjaival való összehasonlítás alapján hátrányos helyzetben van. Oka lehet ennek, többek között a nem kellő mértékű telephely-koncentráció is, de ha más mutatók alapján végezzük az összehasonlítást, az összkép akkor sem túl kedvező. Az ország összes középfokú központjában levő ipari, állóeszközök értékének l%^a, az ipari foglalkoztatottaknak 2%-a és a népességnek 3%^a van Cegléden. Az iparadottsági szintet az iparban foglalkoztatottaknak a népességhez való aránya alapján értékelve (1. ábra) az Alföld középfokú központjaiban, a Ceglédről alkotott kép nem kedvezőtlen. A C2-es csoport települései nagy népességszámmal és magas ipari foglalkoztatott iszámmal jellemezhetők. Ebben a csoportban található Cegléd is Jászberény, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Makó, Szentes, Gyula, Orosháza társaságában. A Q^es csoport összetétele 1970 487