Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

A vizellátottság és a csatornázottság közötti különbséget markánsan tükrözi az 1 km vízvezetékre jutó csatornahossz (m). Országosan jellemző az „m" értékének növekedése, azaz a vezetékes vízellátás és a csatornázottság színvonala közötti olló tágulása. Cegléd 'infrastruktúrájának is az egyik neuralgikus pontja a csatornázottság 'alacsony szintje. Az „m" értéke 1972^ben 6,53 volt, 1977-ben pedig már 8,47. Ezek nagyon rossz értékek még lalföldi viszonylatban is, 1977-ben csak Tiszafüred, Kunszentmárton, Karcag és Makó múlta alul ezen a téren Ceglédet (Mezőkovácsháza nem volt értékelhető, mert ekkor még nem volt víz- és csatornahálózata). A legjobb Kisvárda (1,39) és Mátészalka (1,43) helyzete volt. 1980-ra ismét csökkent a mutató értéke (6,87), de még mindig magas. A nem kielégítő csatornázottság következtében a talajvíz szintje jelentősen megemelkedett Cegléd belterületén, ami nagyon sok és súlyos problémát okozott. A gondok ibelvízlevezető csatornák építésével részben megoldhatók, ezek jelentős része 1982-re el is készült. A vízellátás egyik lényeges mutatója az 1 lakosra jutó napi vízfogyasztás. Az ivóvízzel kapcsolatos gondokat jól mutatja, hogy a mutató értéke Cegléden 1980-baori is csak 58 liter volt, az országos városi átlag pedig már 1972-ben közel dupláját (109 liter) tette ki ennek (1980: 153,5 liter). Ezzel a fajlagos vízfogyasztással Cegléd még az Alföldön is csak a mezőny második feléhez tartozott. Az új, 1500 m

3 víztároló elkészülése jelentősen enyhíti a gondokat, az időszakos vízhiányok várhatóan meg fognak szűnni. Az alacsony szintű vízfogyasztásban jelentős iszerepe van a műszaki problémáknak is. Ezek közül csak egy negatív rekordot: Cegléden 1977-ben 398 csőtörés volt... • 6. ÖSSZEGZÉS Áttekintve Cegléd infrastruktúráját néhány jellegzetesnek vélt mutató alapján, eléggé vegyes kép bontakozott ki. A város az Alföld középfokú központjai között a középmezőnyhöz tartozik, országos összevetésben azonban az átlagosnál alacsonyabb az infrastrukturális ellátás szintje, ami jól jelzi az Alföld és az ország többi területe közötti — egyre kevésbé elfogadható — ellátottsági különbséget. Nagy a különbség az infrastruktúra egyes elemeinek színvonalában is : a jó egészségügyi ellátás mellett pl. rossz az általános iskolák helyzete és a csatornázottság is igen alacsony fokú. A 80-as évek első felében — a lehetőségek szerint — ezeket a területeket kellene elsősorban fejleszteni. Ami azonban fontosabb ennél: az egész Alföld infrastrukturális elmaradottságának a felszámolása. Ez nemcsak Cegléd, hanem az egész országnak is érdeke. Munkáimat — a helyszínen beszerzett adatokon kívül — az alábbi fontosabb irodalmi anyagra építettem: Dövényi Z., 1980.; Az I960., 1970. és 1980. évi népszámlálás megyei kötetei.; Kőszegfalvi Gy., 1976.; A lakás- és kommunális ellátás fontosabb adatai, 1977—1978. KSH Budapest, 1980.; Településhálózat, I—IV. KSH, Budapest 1974—1980.; Területi Statisztikai Évkönyvek, 1970—1981.; Zoltán Z., 1972.; 1979.