Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

2. kép. Az 1 körzeti orvosra jutó lakosok és az 1000 lakosra jutó szakrendelési órák számának alakulása A: az 1 körzeti orvosra jutó lakosok száma, B: az 1000 lakosra jutó szakrendelési órák száma az ingadozás: Cegléden pl. 19764>an az általános körzeti orvosi ellátás keretében 211 320 vizsgálatot végeztek, 1979-ben pedig csak 106 418-at. Az első időpontban az egy orvosra jutó napi átlagos forgalom 53 volt, az utóbbiban csak 26. Az alapfokú egészségügyi ellátáshoz tartozik a szakrendelés is, a körzeti orvosi ellátással ellentétben azonban regionális feladatokat is ellát, így kiépítettsége és színvonala nemcsak a központ, hanem a vonzáskörzet népességét is érinti. Az egészségügyi ellátásnak ezen a terén országszerte meglevő zsúfoltság és az orvosok túlterhelése eléggé általános a vizsgált településekben is. 1978-ban a középfokú központokban az 2000 lakosra jutó szakrendelési órák száma átlagosan 1264 volt. Cegléd értéke ennél valamivel kevesebb (1203), az előző évek némelyikében viszont magasabb volt (1970: 1240 óra, 1972: 1312 óra). A vizsgált települések között Cegléd a nem éppen jó paraméterrel is a középmezőnyben volt, ami arra utal, hogy az Alföld központi szerepkörű településeinek jelentős részében a szakorvosi ellátás körülményei még nem kielégítőek. Néhány település kirívóan alacsony értéke az intézményhálózat kiépítetlenségét jelzi (Hajdúnánás: 504 óra, Kunszentmiklós: 352 óra). 1980-ra a középfokú központok országos átlaga kismértékben csökkent (1257), Cegléd mutatója pedig erősen visszaesett: ebben az évben már mindöszsze 874 szakrendelési óra jutott 1000 lakosra (2. kép). A szakrendelési ellátás néhány más mutatóját összevetve is romlott Cegléden a 70-es évek második felében a helyzet. Ennek egyik oka a szakrendelési órák számának a csökkenése (1976: 47 622 óra/év, 1980: 35 424 óra/év), a másik pedig a vizsgálatok számának az emelkedése (1976: 306 275, 1980: 343 472). A szakrendelők fokozódó zsúfoltságát az egy gyógykezelésre jutó idő csökkenése is mutatja: 1976-ban még 9,3 perc jutott átlagosan egy betegre, 1980-ban már csak 6,2 perc. Az ország összes városát nézve ennél alacsonyabb érték alig akadt. Az egészségügyi ellátás középfokú szintjét a kórházak alkotják. Ebben a 466