Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

• vezetői, a párt vezetői aktív szervező tevékenységet végeztek a romeltakarításban, az élet újraindításában. Számos kezdeményezés eredt tőlük, javaslataik döntő részében az újjáépítést és a normális élet megteremtését sürgetve. Az MKP-nak volt a legszorosabb kapcsolata a helyi szovjet katonai parancsnoksággal, gyakran onnan kértek és kaptak segítséget. Élenjáró tevékenységük — a kis létszám ellenére is — a városban közásmiert volt. A felszabadulás utáni gyors talpraállásukat, szervezettségüket megkönnyítette, hogy a háború kimenetele, a régi rendszer összeomlása az ő jóslataikat igazolta, ők voltaik egyedül felkészülve a bekövetkezett fordulatra. Az MKP Ceglédi Szervezetének tagjai korábban is ismert, megbecsült munkások voltak, akikre a lakosság odafigyelt, megbízott bennük. Az SZDP lassan éledezett, Cegléden november legvégén szerveződött újjá. Tagjai általában a nagyobb létszámmal dolgozó üzemek munkásai, a politikailag korábban egyáltalán nem vagy alig képzett munkásrétegek (Cegléden pl. a vasutasok), továbbá a kisiparosok és kiskereskedők voltak. Ehhez a párthoz tartozónak vallotta magát a városi kispolgárság, az alkalmazotti és tisztviselői réteg, valamint az értelmiség politikailag aktív része is. Az SZDP helyi vezetősége szerint az ipari és földműves munkások „komolyabb" rétege lépett a pártba, mert а ,Дитреп elemeknek" nem voltak elég „radikálisok". Véleményük szerint az értelmiség döntő része is a pártük tagja.

44 Az SZDP a parasztság körében csekély befolyással rendelkezett. Az FKGP szintén lassan szerveződött politikailag hatékony párttá. Működésük gyakorlatilag folyamatos volt, a felszabadulást követően azonban visszahúzódtak, mintegy kivártak. A jövő iránti bizonytalanság és bizalmatlanság a párt szervezeti tevékenységét nehézkessé tette, politikai erejét gyengítette, kevés szerepet vállalt az újjáépítésben, a tömegek mozgósításában. A párt tagjai a tnezőgazdasági népességből, a közép- és kisbirtokosságból és a szegényparasztok egy részéből, valamint a liberális városi kispolgárságból kerültek ki. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok közül a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt ceglédi szervezetei csak 1945 januárjában alakultak meg. A két párt közül helyileg jelentősebb a Nemzeti Parasztpárt volt, melynek tagjai döntő többségben a szegényparasztok, és nincstelen mezőgazdasági munkások voltak. így a két munkáspárt gyengébb kisparaszti befolyását az NPP bizonyos fokig ellensúlyozta. Cegléden az MKP-vel a kapcsolata a legharmonikusabb volt. A Polgári Demokrata Párt Cegléden kis létszámú, tagjai a tisztviselők, ügyvédek, bírák, általában a „haladó polgárság" volt. 1944 decemberének élénk, demokratikus politikai légkörét tovább élesztette Erdei Ferenc és Révai József Ceglédre érkezése. Ők az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága tagjaiként érkeztek Ceglédre, közölve, hogy „a valahol majd összeülő" nemzetgyűlésbe Cegléd városa 3 képviselőt delegálhat. Az idő rövidségére való tekintettel nem volt lehetőség választás lebonyolítására, vagy népgyűlés összehívására. Végül a Városi Tanács javaslatára Cegléd nemzetgyűlési képviselőinek a 3 párt egy-egy tagját jelölték: az MKP-tól Cseh Jánost, az SZDP küldötte Pintér Miklós, míg az FKGP küldötte Csala István lett.

45 A megválasztott nemzetgyűlési képviselők — valójában a pártok küldöttjei — másnap már indultak is Debrecenbe. Az újonnan felszabadult országrészeken az élet megindításában jelentős szerepet játszott a koalíciós alapon létrejött, a nép közvetlen akaratát kinyilvánító különleges népi szerv, a Nemzeti Bizottság. 1945. szeptember 4-én Sza-