Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

тек ötvöződtek, gazdálkodásában a földművelés növekvő súlya figyelhető meg.

27 A Réti dűlő 929. sz. tanya közeléből előkerült, sötétszürke, fekete színű, vízszintesen levágott peremű, kívül-belül bemélyített díszítésű táltöredéket

28 őriz a Kossuth Múzeum (III. t. 1.). A töredék a makói csoport vezető edénytípusának, egy talpas tálnak

29 a darabja. Díszítéséből (a bemélyített vonalak eredetileg mésszel voltak kitöltve, de többségükből kihullott) a vonalakkal kitöltött háromszögek és díszítetlen szalagok alkotta mezők (a tál peremén, valamint kívül és belül) a makói csoport; míg a két vonal közé illesztett, benyomkodott ékek alkotta szalagok (a perem alatt kívül és belül, valamint a tál belső oldalán) a nyírségi csoport jellegzetes díszítésmódjai.

30 A korai bronzkor közepén a makói csoportot a belőle kialakuló nagyrévi kultúra váltotta fel. E műveltségnek egy korai lelőhelyét jelezheti az Ugyerban, Jakab István szőlőjében talált, barna színű, peremén bemélyített mintás táltöredék

31 (III. t. 4.). Maga a finom kidolgozású edény a Budapest vidékére nyugat felől beköltözött, majd a kialakuló nagyrévi kultúrába

32 beolvadt harang alakú edények népének készítménye, vidékünkre pedig kereskedelmi úton kerülhetett. Egy, a Nagyréten gyűjtött, sárgásbarna színű, kihajló peremű, kívül durván seprűzött díszítésű táltöredék

33 (III. t. 2.) szintén a korai nagyrévi leletekhez sorolható. Az ugyanitt talált, textildíszes, barna színű oldaltöredék (III. t. 3.) talán korai bronzkori. A nagyrévi kultúra sírleleteinek feldolgozása során Bóna István három, korai nagyrévi edényt (örökhalmi típus) közölt Ceglédről, közelebbi lelőhely nélkül.

34 A Kossuth Múzeumban levő (lelt. sz. 55.1.40.), ún. nagyrévi típusú korsót (III. t. 6.) az öregszőlők leletei között tartjuk számon, az ovális testű, két pici füles bögrécske (lelt. sz. 55.6.4.; III. t. 5.) lelőhelye ismeretlen. 1938-ban a nagyrévi kultúra lelőhelyei között sorolta fel Patay Pál az Ugyert, az akkori városi múzeumban levő leletekre hivatkozva.

35 Az Örkényi út melletti réten, Zsíros János földjén, 1902-ben kiforgatott edények közül a fekete, kétfülű, gömbös testű, négyszögletes és áttört talpas bögre — nagy valószínűséggel — a nagyrévi kultúra emlékei közé illeszthető.

36 Vidékünk a középső bronzkorban (i. e. XVII—

XIV. sz.) a helyi, korai bronzkori műveltségek továbbfejlődésével kialakult vatyai kultúra ÉK-i határvidékéhez (a Tápió-völgyet csak a késő vatyai népesség hódította meg) tartozott. A kultúra életmódjára a tartós helyben lakás volt jellemző. Gerendavázas, tapasztott falú, agyagpadlójú házak; a több települési réteget tartalmazó, ún. teZZtelepek; a földsánccal és árokkal erődített falvak és a nagy sírszámú temetők tanúskodnak erről. Mindez fejlett földművelést tételez fel, amihez jelentős súlyú állattenyésztés (szarvasmarha, ló, sertés, juh) társult, de nem volt lebecsülhető a vadászat-halászat szerepe sem. A Kárpát-medence központi területeit (Duna—Tisza közének É-i része, Budapest környéke, Mezőföld) elfoglaló műveltség fontos, közvetítő szerepet játszott a szomszédos népcsoportokat és távoli területeket is összekapcsoló kereskedelemben. Földrajzi helyzete mellett még egy tényező határozta meg a vatyai népesség aktív kereskedését; területüknek eszközkészítési nyersanyagokban (kő, bronz, arany) való szegénysége. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a vatyai kultúra fémművességében kevés a sajátos vonás s a fémtárgyak többsége valószínűleg behozott áru. Nem tudjuk, milyen saját termékekkel kereskedett a vatyai lakosság (a szomszédos műveltségek emlékanyagában elvétve találunk vatyai készítményt), csak feltételezzük, hogy ezek mezőgazdasági termékek (gabona, szarvasmarha, ló, bőrök stb.) lehettek.

37 A vatyai kultúra általános jellemzői jól megfigyelhetők a ceglédi lelőhelyek

38 — elsősorban a később tárgyalandó öregszőlők (öreghegy) — anyagá-