Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

1. ŐSKŐKOR ÉS ÁTMENETI KŐKOR Az őskőkor (paleolitikum, a kb. i. e. 8000-ig terjedő időszak) az emberiség és az emberi társadalom kialakulásának időszaka. A korszak végén és az átmeneti vagy középső kőkor (mezolitikum, i. e. 8000—5500-ig) elején, fokozatosan, a maihoz hasonló természeti viszonyok (domborzat és vízrajz; állat- és növényvilág; éghajlat) alakultak ki az Alföldön is. Az őskőkor végén (kb. i. e. 20 000— 8000 közötti időszakban) az ún. keleti gravetti kultúra vadászcsoportjai éltek az Alföldön, az átmeneti kőkor lakosságáról azonban jóformán semmit sem tudunk.

8 Cegléden és közvetlen környékén nem ismerünk e korszakokból származó leleteket, de felbukkanásuk bármikor várható. 2. ÜJKŐKOR (NEOLITIKUM, I. E. 5500—3400) EMLÉKEI Az i. e. VI—

V. évezredben a Kárpát-medencében is lezajlott az a nagy jelentőségű változás, amelyik új irányba vitte az emberi társadalom fejlődését: lezajlott a zsákmányoló életmódról az élelemtermelésre való áttérés. Az őskőkor és átmeneti kőkor embere gyűjtögetéssel, vadászattal és halászattal biztosította életének fenntartását, egyszerűen elsajátítva a természet által létrehozott javakat. Az élelemtermelésre való áttérés (a földművelés és az állattenyésztés) jelentősen megnövelte egy-egy terület népességeltartó erejét, lehetővé téve s egyben megkövetelve a népcsoportok huzamosabb letelepedését. Az új típusú életmód technikai újdonságok elterjedését (égetett agyagedények készítése, a szövés-fonás, a kő csiszolása és fúrása) is magával hozta. A „neolitikus forradalom"-nak is nevezett változás eredményeit Magyarország területére a DélAlföldre. beköltözött, balkáni eredetű népesség — a Körös kultúra népe — hozta el. Kelet-Magyarország mezolitikus lakossága tőlük tanulta el a földművelés és állattenyésztés fogásait s a technikai újításokat is átvéve önálló arculatú, neolitikus műveltséget hozott létre, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúráját.

9 A középső újkőkorban (i. e. 4500—4000) e műveltség népcsoportjai éltek Kelet-Magyarországon. 10 Az emberi életnek, városunk határából ma ismert, legrégibb emlékei az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának hagyatékához sorolhatók. 1959-ben faültetéshez feltörték a város nyugati határánál levő, addig legelőnek használt Nagyrétet. A Gerje, a Pesti út és a városhatár övezte területen, egy alacsony dombon, valamint ettől DK felé, több foltban forgatott ki az eke különböző korú — köztük újkőkori — leleteket.

11 Az újkőkori edénytöredékek (I. tábla) többségén jól látszik a korszakra jellemző készítési mód: az edényeket pelyvával kevert anyagból, szabad kézzel formálták ki s az égetéskor megsemmisült, kis növénydarabkák lenyomata jól megfigyelhető az edények felületén, illetve a törésfelületeken. A vastagabb falú, nagyobb méretű edényekre jellemző, ujjfoenyomkodásos díszítést

12 több változatban is megtaláljuk. Egy félgömb alakú edény töredékén, a körömbenyomásokkal tagolt perem alatt bekarcolt, zegzug vonal látszik, ez alatt ujjbecsipkedéssor futott körbe (I. t. 1.). Az erősen behúzott szájú fazéktöredéken a perem alatt, három sorban vízszintes, a sáv alatt függőleges sorokba rendezték az ujjbenyomásokat (I. t. 2.). Más töredékeken a több soros minta nagyobb, összefüggő felületeket alkothatott (I. t. 3—4.). Plasztikus díszként az apró bütyköket (I. t. 5.) és a nagyobb, kerek, lapos bütyköket említ46