Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

„A mesterek még mindig abban a hitben élnék, hogy nem kell számolniuk a munkásság akaratával. Pedig a helyi építőmunkások egységes frontba álltak, hogy helyzetükön javítsanak. Ezért, ezután a mestereknek nem lesz olyan könynyű dolguk, mint eddig. A 30 filléres órabérek világának véget vetnék a ceglédi szaktársak. Ceglédre építőmunkás ne utazzon ! Cegléd zárlat alatt áll, míg a bérmozgalom el nem dől!"

16 A bérmozgalom sikeréről nincs adatunk. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tevékenységéről Központi forrásainkból tudjuk, hogy az MiSZDP-nek még a fehérterror első hónapjában, 1919. augusztus 24-én sikerült legálisan megalakulnia. A KMP (melyről később szólunk) csak illegálisan kezdhette meg munkáját. Helyi_ adataink az újraindulás időpontjáról hiányosak, de hogy azért mégis élt az MSZDPszervezet, bizonyítja az is, hogy 1919. szept. és dec. 31. között 100 korona pártadót fizettek be.

17 Az MSZDP 1922. évi jelentésében arról értesülünk, hogy a pártszervezetek 1919—1921 között rendszeres működést nem fejthettek ki, mert a hatóságok ezt nem engedélyezték. A vidéki városokban még a vezetőségi üléseket is be kellett jelenteni a rendőrségnek. Az ellenforradalom helyi szervei nem felejtik 1919-et, a proletárok néhány hónapos uralmát. A legkisebb sztrájk vagy megmozdulás esetén látványos megtorlást követeltek és szemüket rajta tartják a munkásságon. Cegléd vezető rétege és birtokos polgársága egyre inkább elkötelezte magát az ellenforradalmi rendszer mellett, amit bizonyít az is, hogy a 40-es évekig minden választás alkalmával kormánypárti jelöltet választanak. Kivéve 19234>an Lendvai Istvánt, aki a keresztény ellenzék jelöltje volt.

18 A mozdonyvezetők és fűtők sztrájkja idején a városi tanács ülésén 25 „városatya" olyan indítványt terjesztett elő, hogy a sztrájk és szervezői ellen kíméletlen büntetést alkalmazzanak, s hogy a sztrájkmozgalmaknak a demokratikus államokban nincs létjogosultságuk. Elvakullteágűkbíaai addig mentek, hogy fel akarták terjeszteni javaslatukat a kormányhoz. De ezt a polgármester és az alispán is elutasította. A rendőrkapitány állandóan ellenőrizte a város egyesületeit, s eljutott az Újvárosi Olvasóegylethez is, ahol felfedezte a már megszűnt Újvárosi Földművesek és Munkások Egyesületének könyvtárát. Megállapította, hogy tele van a „legveszedelmesebb kommunista könyvekkel" és füzetekkel. E könyvek tulajdonképpen az Urbán Pál által a századfordulón létrehozott Mátyás Király Olvasóegylet könyvei voltak. A rendőrség természetesen mindent lefoglalt. A helyi erőszakszervek félelme a munkásokkal szemben azt eredményezte, hogy még a munkások által megünnepelni kívánt március 15-i ünnepélyt sem engedélyezték: azzal az indoklással, hogy e napon közös ünnepség lesz, amelybe a munkások is bekapcsolódhatnak. A BM és az alispán állandóan tájékoztatja a helyi hatóságokat a becsempészett kommunista folyóiratok, egyéb sajtótermékek kinyomozásáról és arról is, hogy hol működnek MSZDP-szervezetek: Cegléd és Abony neve ott volt a listán. Az egyre sorolódó évek során a helyi MSZDPszervezet állandóan kísérletezett népgyűlés itartásával, de engedélyt az egész tárgyalt időszak alatt nem kaptak. Cegléd termelési szerkezete nem változott ezekben az években: újabb ipari létesítmények nem jöttek létre, megmaradt agrárvárosnak. így, helyben a földmunkások szervezése volt kézenfekvő. Ezeknek már korábban is volt szervezete a MFOSZ, s Cegléden is működött helyi csoportjuk, de ameddig Urban Pál a 392