Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

-délyi Aladárral szemben fellépett párton kívüli ellenzéki jelölt (dr. Borsós Lajos) nyílt választáson már több mint 4000 szavazatot kapott. A polgármester jelentette a főispánnak, hogy az ellenzéki jelölt mellé álltak a ceglédi szociáldemokraták, „csatlakozásukat bejelentették s azon túl pártjellegét ők adták, és az egész eljárás levezetésén az ő munkájuk látszott". A polgármester szerint 1000 lehetett a mindenkori ellenzék, 1600 a szociáldemokrata szavazat, a többi „a mai viszonyokért a kormányt okozókból került ki". A választásból az egységpárti Erdélyi Aladár került ki győztesen.

201 1932-ben az addigi kormánytámogató egységes párt kettészakadt. 1932. december 30-án megalakult Cegléden a Gaál Gaszton-féle Független Kisgazdapárt,

202 s ugyanakkor megkezdték a Nemzeti Egység Pártja szervezését is.

203 Az 1930-as évek nyilvános politikai életére Cegléden ennek a két pártnak a harca nyomta rá a bélyegét. A Nemzeti Egység Pártját hivatalosan szervezték. A Ceglédi Közlöny a párt hivatalos lapja lett, s felelős szerkesztője Kolofont József városi főjegyző. Az adóhivatali tisztviselők, végrehajtók hivatalos eljárásuk közben a Nemzeti Egység Pártja részére taggyűjtést végeztek.

204 1934-re a párt tagjainak száma több mint 6000 volt. A Független Kisgazdáké 1000, a szociáldemokraták szervezetét hatóságilag feloszlatták.

205 A Kisgadapárt volt tehát az ellenzék. Az 1934-es megyei törvényhatósági bizottsági választások alkalmával a Kisgazdapárt 9477 szavazatot kapott, szemben a Nemzeti Egység Pártjával, amelyre 9363 szavazat esett. Ezt a számot a Nemzeti Egység Pártja a felvonultatott vasutasság szavazataival érte el. A kisgazdapártiak felvetették a kérdést: hogy minek ide párt, „elegendő egy snájdig állomásfőnök".

206 A városi képviselő-testületben többségében voltak a Nemzeti Egység pártiak.

207 A Nemzeti Egység Pártja befolyása ellensúlyozására a kisgazdák és a pártonkívüliek 1936-ban megalakították a független városi képviselők csoportját. A közgyűléseket ugyanis fiókközgyűlések előzték meg, csak Nemzeti Egység párti tagokkal, s ezekre a közigazgatási tisztviselőket is bevonták.

208 A kisgazdák részéről már korábban is állandó volt a panasz, hogy nincsenek megfelelőképpen képviselve a közgyűlésen (az 50 virilis közül 30 értelmiségi volt — ügyvéd, orvos, gyógyszerész, tanár, állami tisztviselő, pap —, ezeknek az adóját duplán számították be). A panasz, bár a közgyűlés állandóan igyekezett hangsúlyozni politikamentességét, az 1930-as évek első felében merült fel erősebb formában, amikor a Nemzeti Egység Pártja szervezkedése nyomán a városigazgatás és a közgyűlés is egyre inkább Gömbös pártjának a kiszolgálójává vált. Nagygazda ellenzék alakult ki, s erősödött az 1930-as években, Eckhardt-programmal, azonban a városi politikában ez csak a legaprólékosabb dolgokban jelentkezett. A kisgazdapárt nem ott támadta a kormányt és a városvezetőséget, ahol támadni kellett és lehetett volna. Tulajdonképpen egyet is értettek, csak az volt a bajuk, hogy nem ők mondhatták vagy valósíthatták meg azt, amit a kormány meg a polgármester. A „kifogások" szinte az 1919 utáni évekre emlékeztetnek: kívánjuk a zsidókérdés megoldását, elítéljük a kommunizmust. S a fő problémák, kisgazda újságcikkek, közgyűlési interpellációk tárgya: nem kell a kisvasút, mert a termelőnek konkurrenciát jelent, javítsák meg az utakat, hidakat, mi lesz a kisüstökkel, hogyan kézbesítik a leveleket a mezőőrök, miért drága a villany, miért van sár a piacon stb. S hoszszan vitatkoztak arról, 1934-ben, hogy ki legyen a március 15-i szónok, a város párton kívüli képviselője-e, vagy Gömbös sajtófőnöke, Antal István.

209 A Kisgadapárt ellenzékinek nevezte magát, de nem volt igazi ellenzék.