Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 3. A városkörnyék természetes állatvilága (Horváth Lajos)

darák a házi veréb, a házi rozsdafarkú, a gyöngybagoly, a füsti- és molnárfecske, a fecskékkel nem is rokon sarlósfecske vagy visító fecske, amelyik tornyokban és más magas épületek padlászugaiban és fali üregeibeai alapítja meg; otthonát. Nem kizárólagos, de gyakori városlakó a csóka, a vörös vércse, a balkáni gerle, a búbos pacsirta, a feketerigó. • EMLŐSÁLLATOK (MAMMALIA) Az emlősállatok fajszámban alig érik el a madarak egyötödét (kb. 330 madár és kb. 70 emlős él nálunk). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a többségük a madaraknál rejtettebb életmódot folytat, sőt éjszakai állat, megvan a magyarázata annak, hogy miért látunk a szabad természetben sokkal kevesebb emlősállatot, mint madarat. Ehhez járul még, hogy a magyarországi emlősállatoknak több mint egyharmada a denevérekhez tartozik (24 faj), amelyek alkonyati repülésükkor kerülnek csak szem elé, és az átlagos szemlélő számára egy fajnak látszanak. így érthető, hogy a hazai emlősállatok lényegesen nagyobb része egy életen át nem kerül még a természetben élő ember szeme elé sem, vagy a faji önállósága nem ismerhető fel. Nagyjából áll ez a megállapítás a szintén elég népes apró rágcsálókra is, amelyeket a laikus gyűjtőnéven mezeiegérnek nevez. Tehát a rejtett életmód és a nehezen rögzíthető faji különállóság a két fő ok az egyébként is kis létszám miatt, amiért az emlősállatok viszonylag olyan „ritkák". De lássunk most már néhány olyan fajt, amelyek mindenütt szem elé kerülnek és így Cegléd környékén is könnyen találkozhatunk velük. A rendszertani taglalástól talán jobb is itt eltekinteni és inkább a gyakoriságuk alapján foglalkozzunk velük. A szabadban járó ember kétségtelenül a mezeinyúllal találkozik a leggyakrabban. Homokos területeken az üreginyúl sem ritka, bár föld alatti kotorékát ritkán hagyja el. Mezőkön elég gyakran látható az ürge, valamivel ritkábban a hörcsög. A legelésző állatok közül újabban nagyon elszaporodott az őz, amelyik lépten-nyomon mutatkozik a legkülönbözőbb jellegű (szántó, rét, legelő) területeken. Előfordulhat a nagyobb ártéri erdőkből átváltó szarvas is. Kevésbé gyakori már, de azért ritkaságnak nem mondható, ha utunk közben egy-egy sünnel vagy cickánnyal találkozunk. Erdőben még leginkább a mókus kerül szem elé, de összejöhetünk nappal is rókával, pelével, ritkábban nyesttel. Télen a menyét és hermelin sem ritka látvány. A ritkább fajok — bár biztosan jelen .vannak — mégis akár egy életen át elkerülhetik az ember figyelmét, azokét is, akik sokat járnak a szabadban vagy pedig foglalkozásukkal jár együtt, hogy idejük nagy részét itt töltsék. Ilyenek a borz, a vadmacska, a vidra és — minden gyakorisága mellett — a vaddisznó. A sokféle egér és pocok pedig felszínes hasonlósága miatt marad észrevétlen, illetve helytelen gyűjtőnevén rnint „mezei egér" kerül a látottak listájára. Néhány faj az emberi lakásokban él, de itt is sokszor elkerüli a figyelmet, mint a görény és az egér. [A téma feldolgozásánál az alábbi fontosabb (a kötet végén részletesen közölt) irodalmat használtam fel: Chernél I., 1899. 828.; Horváth L.—Kéve A.— Pátkai L, 1958, 480.; Lovassy S., 1927. 894.; Madarász Gy., 1899—1903. 666.; Pécsi M., 1960. 23—29.; uő. 1973. 382.; Tóth K., 1979, 520.]