Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

a városnak ebből eredő adóssága a mindenkori dollárárfolyamnak megfelelően az 1930-as évek második felében is több mint 500 000 pengő volt. Ezenkívül volt még a városinak két hosszú lejáratú kölcsönie, az legyik a Földművelésügyi Minisztériumtól (a hűtőházra) 200 000 pengő és a MABI-tól (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) 250 000 pengő. Ezeken kívül 1939-ben még 132 000 pengő függő kölcsönt is felvett a város.

186 Tehát több mint 1 000 000 pengő volt a város adóssága, megközelítőleg annyi, amennyi a legégetőbb szükségletek kielégítésére kellett volna. A városvezetés azonban soha nem kezdett kockázatos vállalkozásokba, nem akarván ezzel esetleg saját pozícióját is kockáztatni. A városi közgyűlés teljes mértékben támogatta a tanácsnak, majd a polgármesternek ezt az óvatos gazdasági politikáját. S ha néha aggodalmaskodtak is a város kiadásainak emelkedése miatt, és a költségvetés tárgyalásakor elhangzott olyan közbeszólás is, hogy „Mán mögin pénz kék nekik!..."

187 ez a város gazdaságpolitikájára éppen úgy nem volt hatással, mint az 1930-as éveikben állandóan hangoztatott kifogás, hogy a kültelki lakosság szükségleteivel nem törődnék.

188 Akik ezeket a kifogásokat felvetették, azok előtt nem a város egészének az érdeke állott, hanem csak a hozzájuk hasonló vagyonosabbaké. S akik ezeket a hangokat a közgyűlésen lehurrogták, és a közgyűlések után a helyi sajtóban elítélték, azoknak tárgyilagosabb hangja mögött politikai elgondolás húzódott meg, és szintén nem a város egészének az érdeke. A városi közgyűlés nem a város egészének a kifejezője volt. Tagjainak egyik fele a legtöbb adót fizetőkből került ki (50 virilis), a tagok másik felét választották. A választásokkor a helybeli pártok állítottak jelölteket, és ezek a jelöltek a módosabb rétegekből kerültek ki. Tehát akár vagyoni alapon, akár választás alapján került be valaki a közgyűlésbe, ez tulajdonképpen nem jelentett lényeges politikai különbséget, legfeljebb árnyalati eltéréseket. A város politikai hangulatának irányítására és a hangulat megnyilvánulásaira igen ügyeltek. Az 1920-as évek elején a Cegléden megjelent újságok (Ceglédi Közlöny, Ceglédi Keresztény Üjság, Ceglédi Kisgazda, Ceglédi Híradó) akár párton kívüliek, akár keresztény nemzeti pártiak, iakár a Nagyatádi-árnyalatú kisgazdapártiak voltak, valamiennyien „a keresztény nemzeti iránynak megbízható híve'Vi.

189 Ezek a lapok a főispán részéről rendszeres havi sajtótámogatásban részesültek.

190 Ez a támogatás kizárta a lapok ellenzéki magatartását. A fővárosi lapok előfizetőit nyilvántartották, az előfizetők számáról a polgármester rendszeresen jelentést tett az alispánnak.

191 Hasonlóképpen nagy figyelemmel kísérték a városban működő egyesületeket is. Cegléden a két háború között csaknem 50 alapszabállyal működő egyesület fejtett ki tevékenységet, és tagjaik száma közel 10 000 volt.

192 A polgármester köteles volt jelenteni a főispánnak, hogy az egyes egyesületek taglétszámából hány százalék megbízható nemzeti szempontból (1. a következő oldalon).

193 Az Újvárosi Olvasóegylet a szegényebb gazdáik és földmunkások egyesülete volt. A város az 1920-as években kezdeményezte a ceglédi földmunkások egyletének az alakítását, azzal a céllal, hogy ellensúlyozza „a földmunkások és építőiparosok nem keresztény és különösen nem nemzeti alapon álló részé"-nek szervezkedési próbálkozásait. A város kezdeményezése azonban nem járt sikerrel. Hiába akadályozta meg a rendőrség a szakszervezeti fiókoknak a felállítá376