Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

összesen: 1350 1429 1061 Az 1—20 segéddel dolgozó ipari vállalatok megoszlása 1930

j

ban a következő volt: Tehát 1920-tól 1930-ig jelentősen csökkent az ipari vállalatok száma, s közülük elsősorban a segéd nélkül dolgozó iparosok mentek tönkre. A város ipara csaknem kizárólag kézmű- és kisipar volt. Legnagyobb számmal a ruházati ipar, az építőipar, az élelmezési ipar és a mezőgazdasági eszközök készítésével foglalkozó ipar volt képviselve.

61 Az önálló iparosok száma az egész korszakban állandóan csökkenő tendenciát mutatott. Hasonlóképpen csökkent a segédek és a tanoncok száma is: 1920 1930 Segéd 1263 335 Tanonc 459 411 Hogy mégis emelkedett az iparból élők száma a statisztika szerint 1920 és 1930 között, annak az oka az, hogy az 1920-as évek második felétől kezdve egyre több ceglédi lakos vállalt munkát pesti gyárakban, s naponta utazott munkahelyére. 1927-ben több mint 300-an jártak Pestre,

62 s ez a szám állandóan emelkedett. Egy 19344x51 való kimutatás szerint ipari munkás volt Cegléden:

63 A városon kívül adódó munkalehetőségekben keresendő annak az oka, hogy míg a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság száma 1920-tól 1930-ig csökkent, addig az iparból élő lakosság száma 1,2%-kal emelkedett. Az 1930-as statisztikában szereplő 3441 főnyi iparból élő keresők számából 2879, tehát 83,67% a segéd nélkül dolgozó önálló iparosokból, segédekből és tanoncokból adódik. Tehát az iparból élők túlnyomó többsége a város szegényebb rétegéhez tartozott, és különösen ki volt téve a gazdasági élet állandó hullámzásának. A kereskedelem csak egészen kis százalékban szerepel a városi foglalkozási megoszlásában. 1920-ban a város lakosságának 4,3%-a, 1930-ban 5,4%-a 362