Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 3. A városkörnyék természetes állatvilága (Horváth Lajos)

lyet jellegzetes, pirregô hangja árulja el. A tószéli fűzfákon egy-egy függőcinege is megtelepszik. Az énekesmadarakon kívül a gémfélék és a sirályfélék a legszembetűnőbbek. A szürke gém és a vörös gém nem ritka jelenség. A nádszálakon mászkáló törpegém szintén előfordul, sőt fészkel is az ilyen helyeken. Őszi—tavaszi mozgalmuk alkalmával a kis kócsag, sőt a nagy kócsag is megfordul a Cegléd környéki nádasokban. A kis kócsag a nem messze eső, tiszai költőtelepeiről, a nagy kócsag pedig az innen délre elterülő Kiskunsági Nemzeti Park nagyobb vizeiről látogat el ide. A nyílt vizek fölött nem ritka látvány a sirályfélék közül a dankasirály, a halászcsér és a kormos szerkő. A rejtettebb életet folytató guvatfélék közül a szárcsa, a vízityúk és a vízicsibe otthonos itt. A vadrécék közül közönséges a tőkés réce, már ritkább a cigány- és böjti réce. A rétek, legelők, szántók madarai A határban gyakran találkozhatunk repülő rovarokra vadászó fecskékkel — füsti- és molnárfecskével egyaránt —, azután mezei verébbel, barázdabillegetővel, tengeliccel. Különösen ősszel tömeges az ilyen helyeken a balkáni gerle, amelyik szinte már kiszorítja az őshonos gerlét. Ezeken kívül mezei és búbos pacsirták élnek itt az énekesmadarak közül. Egyéb madarak a vörös vércse, amelyik a nyílt területek fölött szeret vadászni. Néhány szalakóta és búbos banka is mindig szemünk elé kerül, ha a határban járkálunk. Bár az erdőkben fészkel, mégis — költésidőn kívül — nagyon gyaíkran találkozhatunk itt seregélylyel, amelyik a legelőkre, szántókra éppen úgy kijár, mint a gyümölcsösökbe és szőlőkbe. Szintén erdei fészkelő, de gyakrabban megtalálható a szántókon és réteken — fő táplálkozási területem — a vetési varjú és hamvas varjú. A határban, különösen a nedvesebb részeken, a gólya mindennapos jelenség. Ügy látszik, ma már szívesebben fészkel távíróoszlopokon vagy mezei fákon, mint a házak kéményén. Az erdők madárvilága A Cegléd környéki erdők képe meglehetősen változatos. A homokos talajon jól tenyésző nyárasok a leggyakoribbak. A papírgyártás alapanyagát szolgáltató kanadai nyárerdők kisebb-nagyobb területeivel mindenfelé találkozhatunk. De nem sokkal kevesebb az akácos sem. Ez a két erdőféleség nemigen kedvez a madárvilágnak, részben a kevésbé előnyös fészkelési lehetőségek, részben a gyér vagy teljesen hiányzó bokros aljnövényzet miatt. Hozzájuk viszonyítva elenyésző a tölgyerdők kiterjedése. A tölgyesek nagyon sokféle madarat vonzanak a kitűnő fészkelési lehetőségek és a dús, változatos aljnövényzet miatt. A fentiekből látható, hogy meglehetősen nehéz egybefoglaló képet adni általánosságban az erdő madárvilágáról. Közülük első helyen említsük meg a pintyféléket. Az erdei pinty, a meggyvágó, a zöldike, a citromsármány érdemel elsősorban kiemelt helyet, mert nagyobb egyedszámban mutatkozik, mint a többiek. A bokros helyeken nagyon gyakori a tövisszúró gébics. Számos cinegefaj, főleg erdei madár, bár kertekben sem ritka, különösen télen. Jellegzetes az erdőben az énekes rigó. A feketerigó sokkal szívesebben él és így nagyobb számban is látható a kertekben. Nagyjából ez áll a sárgarigóra is. A kakukk már jóval inkább erdei, mint kerti madár. Jellemzi az erdőt jó néhány harkályfaj, amelyek közül csak a balkáni fakopáncs és a nagy fakopáncs láto42