Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

A románok kivonulása után, 1919. november 20-án vonult ibe a Horthyhadsereg Ceglédre, Szmrecsányi Dénes huszárőrnagy különítménye. A város vezetősége Horthyt ebből az alkalomból „alattvalói hűséggel" üdvözölte, s a különítményt a magánosok kölcsöneire is rászoruló városi vezetőség nagy örömében három napig vendégül látta.

6 S ettől kezdve mindent megtettek Horthy népszerűsítéséért. Horthy-estélyt, Horthy-napot rendeztek december elején, és a legnagyobb nyomorban élő városban pénzgyűjtést szerveztek a hadsereg részére (1. a 400. oldal 7. képét).

7 Horthy hadseregének a bevonulása után azonnal megkezdődött az ellenforradalmi szervezetek kiépítése. November 30-án zászlót bontott Cegléden a Magyar Nemzeti Szövetség,

8 december 14nén pedig az Ébredő Magyarok Egyesülete.

9 Működtek ugyan az országos pártok: a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, az Egyesült Földműves és Kisgazda Párt és a kisebb pártok egész sora Cegléden, de a város politikai megnyilvánulásaira akár pártokon belül, akár pártokon kívül, ez a két legszélsőségesebben reakciós szervezet nyomta rá a bélyegét. A pártok mögött is ezek az egyesületek álltak, és az „ellenzéki" Kisgazdapárt egyik tagja azzal dicsekedett, hogy Cegléden az Ébredő Magyarok Egyesületébe akkor költözött élet, amikor a kisgazdák oda bementek,

10 és nem átallották Adynak egyik versével (A fajtám sorsa: „Mert gyáva volt és szolga volt S életét élni sohse merte, ..."), Ady nevének említése nélkül az Ébredő Magyarok Egyesületét propagálni.

11 A városi közgyűlés minden alkalmat megragadott, hogy a legvadabb követelésekkel álljon elő. 1919. december 30-án a Horthy elleni sikertelen merénylet elítélése alkalmával követelte a munkáspénztárak államosítását, az internálási rendelet visszaállítását, tiltakozott a kormány azon tagjainak működése ellen, akik nem a keresztény nemzeti irányt, hanem „a nemzetközi romboló törekvéseket" támogatják. Magáévá tette a közgyűlés a ceglédi Kisgazda és Földműves Párt követeléseit: az egyetemeken és a főiskolákon hozzák be a numerus clausust, szüntessék meg a zsidók földbirtokszerzési jogát, az eddigi zsidóbirtokokat a kormány sajátítsa ki, állítsanak fel községi takarékpénztárat, a piacon szigorúbban ellenőrizzék az üzérkedő zsidókat, a városházi boltbérleteket mondják fel, a közhatósági állásokban levő zsidókat cseréljék ki magyarokkal.

12 Felháborodását fejezte ki a közgyűlés, amikor Vázsonyi Vilmost a nemzetgyűlés tagjává választották. Megtiltotta „a fővárosi zsidó lapok" (Az Est, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Világ, Népszava, A Nap) utcai árusítását,

13 és egy évvel később is — az a közgyűlés, amely nem győzte hangoztatni, hogy nem politizál — fenntartás nélkül csatlakozott a fővárosi keresztény és nemzeti irányú ligák felhívásához, és határozatba hozta, hogy mindazokat, akik ezeket a lapokat olvassák, „a magyar nemzet ellenségeinek tekinti, azokkal minden közösséget megszüntet".

14 Elhatározta a közgyűlés, hogy csak azokat a szövetkezeteket támogatja, amelyekben a vezető szerep az Ébredő Magyaroké.

15 Bizalmat szavazott Héjjas Ivánnak, mert „a haza szolgálatában megbecsülhetetlen érdemeket szerzett".

16 A haza szolgálatán ez a közgyűlés az orgoványi gyilkosságot értette. S ez a határozata akkor született, amikor nemzetközi nyomásra a Héjjas-féle különítményt feloszlatták, és Cegléd határában is megjelentek „a Duna —Tisza közén elkövetett bűncselekmények kiderítése érdekében" razziát tartó katonai egységek.

17 Azonban amint ezek eltávoztak, az Ébredő Magyarok a közgyűlésen azonnal követelték, hogy állítsák vissza a „katonai nyomozó alakulatokat" : a különítményeket.

18 A közgyűlést 1920/22-ben a legféktelenebb antiszemitizmus jellemezte. Az