Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

tik, hogy a helyi polgári újságok megszűntek és helyettük a Népakarat jelenik meg hetenként háromszor: vasárnap — kedden — pénteken. Reiner párttitkár április 6-án hivatalosan is bejelentette a Munkás-tParasztnKatonatanács (MT) megalakulását. Kijelentette, hogy parasztküldötteknek a dolgozó parasztokat fogják megválasztani, akik „véres verejtékkel túrják ott künn a földet". Bejelentette a Forradalmi Törvényszék megalakítását is: „akit ide jelölnek, annak erős legyen a szíve és erős akarattal szerezzen érvényt a rendeleteknek, tekintet nélkül arra, hogy közülünk való vagy ellenség sérti meg a rendeleteket". Helyesen értékelte a történelmi fordulatot a Népakarat, amikor így írt a Mt alakuló gyűléséről: Megalakult a MT, ott, ahol eddig zsíros virilisek ültek és burzsoák tartották összejöveteleiket. Ma ebből a gyülevész hadból csak emlék maradt, és azokon a padokon, ahol eddig mindenkor a tőke féltékeny őrei sebezték meg a jogtalan munkásnépet, ma a jogaival élő, kötelességét, munkát, emberi érzéseket ismerő emberek hoztak olyan határozatokat, amelyek egyedül és kizárólag a dolgozók ... létérdekét vannak hivatva megóvni. Csak az élhet, aki dolgozik, csak az kapjon kenyeret, aki munkát ad.

8 2. Választás Cegléden A város dolgozóinak már április első napjaiban alkalmuk volt véleményük nyilvánítására a munkáshatalom mellett. A város felnőtt lakossága szavazhatott a hivatalos listára, melyen 72 jelölt volt, mind kipróbált munkásharcos. A választás előtt lelkes hangulatú népgyűlés volt a városháza előtti téren. Erre az alkalomra eljött a fővárosiból Nyisztor György földművelésügyi népbiztos, aki igen népszerű volt a földmunkások körében, nagy beszédet mondott, amelyben a volt uralkodó osztályok bűneiről és a háború gyötrelmeiről beszélt. Ez a népgyűlés volt a választás bevezetője, amelyen a választók méltósággal, fegyelmezetten vonultak fel, s választották meg a küldötteket.

9 A munkások szakmánként vonultak fel. A nők — életükben először szavazhattak. A városháza nagytermében a szakszervezetekhez nem tartozók szavaztak. A választási bizottság nagylelkű volt: így leszavazhattak a „hatökrös gazdák", de voltak a szavazók között többszörös háztulajdonosok és 70—80 holdas birtokosok is. A hivatalos listára — amely nagy többséggel győzött — 10 000 szavazatot adtak le. A 72 jelölt biztosítéka volt annak, hogy a régi, bürokratikus közigazgatási apparátust félreállítva, maradéktalanul végrehajtják — a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartva — a Kormányzó Tanács rendeleteit, utasításait. Voltak azonban olyanok is, akik Nyisztor elvtárs beszéde alatt zavart szerettek volna kelteni: ezek hangos cigányzene mellett a nagyvendéglőben lapozták a 32 lapos bibliát. Néhány vöröskatona feléjük indult, s láttukra riadtan ugráltak fel a zavart keltők —, már érezték a kezükben a seprűt, amivel Kecsikeméten a kártyások léhűtő hadával megízleltették a munkát. A vöröskatonák azonban csak mosolyogtak és barátságosan felszólították a mulatozókat, hogy jöjjenek és hallgassanak ők is néhány okos szót. S a nagyobb vidámság kedvéért cigányzenével kísérték be őket a gyűlés kellős közepébe. A kezdeti időikben, ilyen anekdotikus jelenetek is előfordultak. A választás tehát lezajlott, a munkáSHparaszt-ikatonatanácsok listája győzött. Megkezdődhetett a tanácsszervek sok nehézséget és buktatót hozó mindennapi munkája. 330