Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

ját, beverte a város vezetőinek ablakait. Késő délutánig tartott a zendülés, míg a megerősített csendőr- és rendőrkülönítmények a tömeget szétoszlatták. Azokat, akiket a nap folyamán a tömegben felismertek, a csendőrök összefogdosták, így, mintegy 200 asszony került a rendőrség fogdájába, egy olyan helyiségbe, amelybe nyolcan is alig fentek be. Eizaket a szerencsétleneket keddtől szombatig bezárva tartották, naponta csak hármat hallgattak ki közülük. A befogottak kiáltozása felverte a város csendjét: „Megfulladok!"; „Engedjenek haza a gyermekeimhez!" — s hasonló kiáltásokat hallattak. Enni is alig kaptak. A szűk fogdában tűrhetetlen volt a levegő. A hét végén a fővárosból kiküldött magas rangú rendőrtiszt gyorsan lefolytatta a kihallgatásokat és az aszszonyokat szabadon engedte. A rendőrség szerint a zendülés okozója Palástiné volt, aki „zajongó társait felbiztatta ama, hogy a polgármesterhez bemenjenek.

2 A városi tanács, az intő jelek ellenére sem ébredt rá a helyzet tarthatatlanságára. Utánanéztünk a közgyűlési jegyzőkönyvekben, hogy milyen visszhangot váltott ki az esemény a „tonoiny 'alatti" unak. körében, észre térítette-e őket a ,,lázadás". Júliustól szeptemberig a nyári szünet miatt nem volt közgyűlés, de a szept. 54 közgyűlésen dr. Halász László tanácstag foglalkozott az aszszonytüntetéssel s kijelentette, hogy ha valóban a nyomor volt a kiváltó ok, akkor a vagyonos lakosság nevében vállalja, hogy segítésre készek, viszont azt állította, hogy felhajtás következtében alakultak ki az események, s szigorúbb vagyon- és személybiztonsági intézkedéseket követelt. A polgármester jólesően veszi tudomásul a bizalmat adó szavazást és kikelt a szegények ellen, akiket „mindig megértéssel kezelt, s (akik gyűlölködve fordultak ellene". Megemlíti, hogy a lapok elferdítve közölték az esetet: a rendőrséget ő kérte kivételes elbánásra. (A források ennek ellenkezőjét bizonyítják.) „Jelenleg, mint mondta — egy csendőrkülönítmény van állandó szolgálatra rendelve a városba, hogy a hasonló eseteket megakadályozzák." (Előadását nagy éljenzéssel fogadta a közgyűlés és bizalmat szavazott neki.)

3 Ide kívánkozik József Attila verse: Többet segít a kutya bőre / a teríthető beteglen, / mint sorsodat olyanná bízni, / aki sorsodtól idegen. / A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMTÓL A PROLETÁRDIKTATÚRÁIG 1918. OKT. 31-^1919. MARC. 10. így zajlott, kavargott az élet Cegléden, mikor a harcterekről katonai zendülések híre jut a -városba és végül már nem lehetett tovább tagadni a nép előtt, hogy a háborút elvesztette a monarchia. Károlyi pártja élénk politikai akcióba kezd. Az elfojtott indulatok és szenvedések végül is: tettben robbantak ki. Október 31-én Cegléden is uralomra jut az „őszirózsás" forradalom. A tömeghangulat most már szabadon fordulhatott a város addigi, méltatlan vezetői ellen: a polgármester éjnek idején elmenekült a városból. A többi volt vezető is eltűnt, bujkált, rémhíreket terjesztett, hogy majd az ellenforradalom berendezkedése után ismét megjelenjenek és még kegyetlenebbül sanyargassák a „gondjaikra bízott népet". November 1-én megalakult a polgári demokratikus helyi hatalmi szerv: a Ceglédi Nemzeti Tanács. Elnökei dr. Dobos Sándor (egyúttal polgármester), a függetlenségi Antal 'Antal és a szocialista Horváth Illés; titkárai a nagy tekintélyű Beck Dezső és Papp Lajos lettek. A végrehajtó bizottságban a munkás-