Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

5. CEGLÉD AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT, POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1914—1919) Cegléd haladó hagyományai alapján érthető, hogy a szocializmus eszméi termékeny talajba hullottak már a századfordulón és szökkentek kalászba a Tanácsköztársaság idején.

1 Cegléden, az Alföld nagy kiterjedésű panaszítviáirosálban az I. világháború kitörése előtt elszórt tanyákon és uradalmakban élték a föld robotosai, a város belterületén pedig nagygazdák, iparosok, az uralkodó osztályhatalom képviselői és tisztviselői éltek. Az agráirszocialiisíta mozgalmak a kemény elnyomó intézkedések következtében lehanyatlottak, s a helyi lapok az urialkodó osztály irányítása alatt már nem képviselték az egykori Kossuth-párt ellenzéki szellemét. A városban gyáripar, s így szervezett nagyipari munkásság nem volt. A néhány malom és téglagyár időszaki parasztmunkásókkal dolgozott. A város ügyeit egy szűk burzsoá klikk irányította: a tanácsban politikai pecsenyéjüket sütögető ügyvédek, virilis kulákgazdák ültek, akik az elnyomószervék segítségével tűzzel-vassal fenntartották a feudálkapitalista állapotokat. A kisszámú szervezett földmunkás; kisipari munkás, legális lehetőségek hiányában, egymásról alig tudva, nem volt képes irányítani az ellenzéki közhangulatot. Közvetlen a világháború kitörése előtt az alábbi jelentősebb események foglalkoztatták a város közvéleményét. Kossuth Ferenc — a város képviselője — elhunyt a világégés kitörése előtt. (1841—1914); rövidesen követte őt főkortese, a város „rossz szelleme" — B. Molnár iSaimu, akitől Táncsics annak idején oly sokat tűrt. Kossuth képviselői mandátumát — a sorsfordulók idején mindig eljut egy-egy jelentős közéleti ember Ceglédre — Károlyi Mihály nyerte el. A május 2-ét, mint már annyiszor, megünnepelték a város dolgozói, ezzel is bizonyítván, hogy értik e nap jelentőségét. E nap délutánján a Munkásotthonban gyülekeztek, s onnan indultak az Árpád térre, majd a vásártérre igyekeztek: zenével, zászlókkal tüntetve a választójog mellett, a geszti uralom ellen, Tisza néprontó politikája ellen. A vásártéren a tömeg állandóan szaporodott; valóságos népünnepély volt, amelyen Urbán Pál mondott ünnepi beszédet. A hallgatókat lekötötte az előadás. Utána estig szórakoztak az: elvtársak... Az aratás után, kitört a világháború. Az agg uralkodó „mindent megfontolt es meggondolt", s kiadta a mozgósítási parancsot. Cegléden a tájékozatlan és iskolázatlan nép az első napokban még örömmel üdvözölte a háború megindulását, abban a reményben, hogy „mire a falevelek lehullanak", hazatérhetnek otthonaikba. Járta a „Megállj, megállj, kutya Szerbia..." éneklése s a helyi lapok: Czegléd, Czeglédi Űjság, Czeglédi Közlöny örömrivalgással írnak az első hadbavonulók elutatzásáról. Kezdeftben a társadalom minden rétege, még a