Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

Urban Pál nevéhez fűződő további jelentős akció volt a munkáslakások építésének szorgalmazása. Valószínűleg 1905-ben indították el az akciót, Urbán Pál és társai pénzbeli segítséget, kölcsönt kértek a kormánytól munkáslakások építésének támogatására. A kormány a pénzt ki is utalta a város számára, de megfeledkezett azokról, akik az összeg ügyében eljártak. A képviselő-testület azt fontolgatta, hogy mire is kellene fordítani a pénzt, amikor Urbán Pál, Kmetykó Benő, Balogh József, Mihai Sándor levelet intézett a polgármesterhez. „.. .tisztelettel megkérdezzük Cegléd város polgármesterét és tanácsát, hogy mi a céljuk az általunk kért munkásházak építésével" — írták az előbbiek, majd megkérdezik, hogy igaz-e, hogy azon útkaparó lakásokat akarnak építeni, mint ahogy hírlik. „Cegléd város tekintetes polgármestere és tanácsa nincsen arra rászorulva, hogy Cegléd város hazátlan munkásai által kért és a kormány által részükre kiutalványozott összeget a kérelmező munkásoktól elvegyék és az útkaparóknak odaajándékozzák." Majd egy velük Való tárgyalást kérték kitűzni, amelyen megbeszélnék, hogy hol és miként épülnének fel a lakások.

119 Urbán Pál elnöke volt a bérlőszövetkezetnek, tagja a városi tanácsnak, pártelnök és egyleti elnök, népgyűlések kiváló szónoka. Mindezek mellett az MSZDP vezette földmunkásmozgaloni tisztségviselője, a szociáldemokrata lapok állandó cikkírója. Nem csupán társai ismerték el vezető szerepét a városban, hanem a városi hatóságok is politikai tényezőként ismerték el. A század elején lahkadást nem ismerő szervező munkával a szociáldemokrata párt híveit tovább gyarapította a földmunkások és az ipari munkások körében is. 1903-ban pl. rnár mintegy 7000 fő ünnepelte a május elsejét a városban, „olyan tüntetés volt, amilyet Cegléd eddig még nem látott"

120 — ismerték el polgári oldalról is. Ugyancsak 1903-ban, amikor a Függetlenségi Párt ismét megindította az alkotmányjogi vitát, a helyiek Urbán és a szociáldemokraták segítségét kérték. Március elején közös tiltakozó gyűlést hívtak össze a katonai kiadások tervezett emelése ellen. A gyűlésen együtt elnökölt B. Molnár Sámuel és Urbán Pál. Együtt szónokolt B. Molnár Albert és Urbán, a korábbi ádáz ellenségek. „A lelkes beszédet — melyet Urbán tartott — az ezrekre menő tömeg percekig éljenezte."

121 Az együttműködés nem tarthatott soká, egy szeptemberi népgyűlésen már Kossuth Ferencet támadták, mivel gyorsan leszerelt.

122 A következő években ismét a régi mederbe került a helyi szociáldemokraták és függetlenségiek ellenségeskedése. Különösen a koalíciós kormány idején kerültek napirendre az egymás elleni éles kirohanások, de a nyílt támadások is. Megzavarták egymás gyűléseit stb. A század első éveiben az MSZDP az új program előkészítésével, napi feladatként pedig az általános választójogi harccal volt elfoglalva, viszonylag kevesebbet törődött a földmunkások mozgalmával. Az erősödő baloldali ellenzék már az 1903-as kongresszuson fellépett, majd folyamatosan bírált, többek között a mezőgazdasági munkások mozgalmának elhanyagolását is felhozta. Urbán Pál a pártvezetőség támogatói közié számított, de már nem hallgathatta el a bírálatot sem. A Népszava tudósítása szerint, az 1904-es kongresszuson felvetette, hogy a szervezkedést decentralizálni kellene, a pártvezetőség pedig dolgozzon fokozatosabban. Kifogásolta, hogy alig küldenek vidékre szónokát. Kérte, hogy közöljék a földmunkások cikkeit vagy adjanak ki földmunkáslapot.

123 Az 1905—1906-os politikai válság idején élénkült meg a párt tevékenysége vidéken is. Cegléden is egymást érték a népgyűlések. A központi pártvezetőség ismét megindította a Világszabadság с lapot, melynek Urbán is állandó cikk-