Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

ták, tehát helyette adót sem fizettek. Vannak nagy gazdaságok Cegléd vidékén, ahol a feles dohányos kertésztől minden métermázsa dohány után költségek címén 1 ft-tól 3 ft-ig növekvő összeg vonaltik le és lahol a jancsibanlkókkal folytatott ismeretes üzelmek aként gyakoroltatnák, hogy a cseléd és dohányos a földbirtokosnál tartozik beszerezni minden szükségletét." A dohányosokkal szembeni visszaélések között említi, hogy az alku szerint a dohány felvásárlási ára szerint részesedő kertészt azzal csapja be a gazda, hogy 22 ft-os felvásárlási ár helyett a 16 ft-os felvásárlási ár szerint fizeti ki. Ha például a gazda részesedését mázsánként 8 ft-Jban kötötték ki és a gazda szerint csak nyolc ft-ot adtak a dohányért — б adja át — a kertész semmit sem kap. Az elkeseredés további okai: „Az 1883. évi adótörvény a napszámost adómentesnek mondja, mégis nem ritkaság, hogy a napszámost »akkordmunka vállalkozás-« címén 4 ft 50 fillér minimális adóval róják meg, pedig enélkül is hacsak egy 100 ft értékű kizárólag saját lakóházul szolgáló háza van is, évi adójának öszege 8 ft 62 kr.-ra rúg az egyházi és iskolai adón kívül, mely utóbbi nálunk három iskolás gyermeket számítva 8 ft 50 kr.-ra rúg, (szóval a közterhekből 20 ft-ot meghaladó összeget kénytelen viselni, mely óriási összeg." A terheket ecsetelve hozzáteszi, hogy egy betegség végromlást idéz elő egy munkáscsalád életében. „Tekintetes alispán úr! — fejezi ibe fejtegetését a polgármester — A most elmondott dolgok tények, amelyek ha magukban agitátorok nélkül nem szülték is meg a szocializmust, minden esetre okai a nép elszegényedésének és elégedetlenségének. Ezek ia körülmények hajtották és hajtják ma is a különben jóravaló munkást a szocialisták táborába. Ezen okok megszüntetésével megszűnnék az okozat, amidőn feleslegessé válnának azon napjainkban ajánlott rendőri intézkedések, melyekkel a létező bajokat orvosolni úgysem, csakis elmérgesíteni lehet, s iákkor kivételes állapotokat nem egyes megyékre, hanem egyedül és kizárólag az egyéb foglalkozással úgysem bíró veszedelmes agitátorokra kellene kiterjeszteni. "

63 A polgármester az utóbbi kitételévél iaz aliispánt is bírálta, aki arra utasította őt, hogy a kongresszust vétesse szigorú rendőri felügyelet alá. Az okok megszüntetésére azonban a polgármester sem tudott érdemleges javaslatot tenni. A napszámosok kiadásai valójában a polgármester által említett adókon kívül még számos más tételből is állottak. Urban Pál a budapesti földmunkáskongresszuson így panaszkodott helyzetükről: „A földmívelő munkások nyomorult helyzetéről fogalmat alkotni nem lehet. Nincsen az a képzelet, mely el tudná képzelni azt az ínséges helyzeitet, miben a földmívelő munkások fetrengenek. Egész éven át száraz kenyéren tengődünk, mi még iákkor sem jutunk jobb élelmezéshez, mikor nyáron a legnehezebb munkát végezzük. Nagyobb részünk az elzüllésnék néz elé, családunk, mint a koldusok rongyban járnak, gyermekeinket iskolába nem járathatjuk, mert abból a 80—100 ft évi keresetből nem bírjuk ísem a tandíjat fizetni, sem gyermekeinket ruházni."

64 A 80—100 ft évi kereset az alföldi átlagnál is rosszabb volt. Szász Pál csorvási küldött 150 ft-ra tette az évi keresetet, voltak, akik 200 ft-ot sőt ennél többet is kerestek. Szász részletezte a kiadásokat is: lakásra 25—30 ft, állami adó 5—8 ft, községi 3—5, ruhaneműre 30, tűzifa és szalma 20, szerszám 5, végül 101 ft 50 kr. kiadást mutat ki és marad 48,5 ft évi élelemre egy családnak.

65 Ez kb. 5 q búza árának felelt meg. Nem említett Szász sót, ecetet, fűszereket, petróleumot, pálinkát, dohányt, orvost, patikát stb. „Tisztelt elvtársaik! Tessék mos: megmondani, hogy miként él az, aki 6—7-ed magával eszi a kenyerét?" — 301