Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

CEGLÉD A FÖLDMUNKÄSMOZGALOM „FŐVÁROSA" A Földművelő megjelenésétől kezdve szorgalmazta a szervezkedést, földmunkásszervezetek alakítását. Ezek megalakításában látta Várkonyi István az első lépést. „Enyhíteni a szegény földmívelő magyar nép szomorú sorsát, tömöríteni egy hatalmas egésszé és megtanítani a szocializmus igazságaira és azután segélyével meg is teremtem, ha el jő az ideje, azt a szebb és jobb világot, amelyben szabad lesz az ember és megvalósul az igaz testvériség és egyenlőség"

52 — írta a Földmívelőben. „Tömörítsetek a szegény embereket, hogy egy nagy és hatalmas testvéri szövetséget alkossatok: akkor nincs erő, nincs hatalom, amely előrehaladástok útját állja. Egy mindnyájunkért, mindenki egyért! Ez legyen a jelszó. E jelszóban küzd a szociáldemokrácia nagy igazságának hódoló világ proletariátusa, a szegény munkásnép"

53 — írja másutt. A szervezetek alakítása az első, legfontosabb lépés, amely alkalmas a nehéz helyzet enyhítésére — jobb munkafeltételek és munkabérek kivívása —, a következő lépés a szervezetek országos megerősödésekor az új társadalom megteremtése, ha eljön az ideje. Az MSZDP vezetősége elkeseredett kirohanásokat intézett Várkonyi ellen, mondván, hogy a földmunkások mozgalmát el akarja téríteni a párttól. Valójában idegenkedve és következményeitől félve szemlélték a földmívelő munkásság önálló szakmai szervezkedésének megindulását. A Földmívelő és Várkonyi vádjai erre alapultak, vagyis, hogy a pártvezetőség semanit nem tesz érdekűikben. A pártvezetőség egyik tagja, K. Szabó József — Várkonyihcz közel állt — nyilatkozott a Földmívelőben a vitáról. Szerinte a vita amiatt folyt, hogy ki vezesse a földmívelők mozgalmát, maguk a földmunkások, vagy az ipari munkásság. Szerinte nem ez a lényeges kérdés, mindenki vezesse a maga mozgalmát. „Mindegy csak előre, szervezni a munkásokat, minél több üldözés, minél több agitáció, minél több fogság, annál erősebb lesz a lánc, melyet a munkások testületei képeznek az egybekapcsolt baráti kezekkel, amely majd bír olyan erővel a közeljövőben, hogy elfojtja, illetve megfojtsa örökre a gazok hatalmát. Csak előre a cselekvés terén!"

54 K. Szabó cikkének két lényeges tanulsága volt, az egyik, hogy ő is az országos szervezkedés erejére építette a jövőt, a másik pedig a Földmívelő több hasonló tartalmú cikkeivel összhangban, hogy nem Várkonyi és hívei kívántak elszakadni — hiszen teret kapták hasonló írások a Földmívelőben —, hanem a pártvezetőség taszította el magától a földmunkások mozgalmát. A ceglédiek is hasonló módon gondolkodtak, támogatták a Földmívelő t és nem szóltak bele a viszály kérdésébe. Urbán Pál és társai szorgalmas levelezői voltak a lapnak. Lelkesen számoltak be szocialista báljuk sikeréről és az egyleti élet híreiről. A pártvezetőség pedig mindent megtett, hogy Orosházán és Cegléden — Várkonyi szempontjából két legfontosabb bázis — kellő ellenagitációval szembefordítsák Várkonyival híveit. Már közvetlenül a Földimívelő megjelenésekor Rádyt Ceglédre küldték, hogy puhatolja ki, Várkonyi miként agitál a pártvezetőség ellen, hogy megfelelő ellenakciókat indíthassanak.

55 Rády többször megfordult Cegléden és Orosházán az ügy érdekében. Kezdetben kevés eredménynyel. Novemberben újjáválasztották a helyi pártvezetőséget, mivel a választás idején a Földmívelő tudósítása szerint, itt is voltak „pecsovicsok".

56 A párt vezetőségének tagja lett Várkonyi István és Urbán Pál, Várkonyi ceglédi névrokona. Újjáválasztották az újvárosi, alszegi ós a II. kerületi földmívelő egyletek vezérkarát is.

57 Az egyik lista tanúsága szerint a helyi földmívelő egyletekhez tartoztak a helyi iparosok is. A vezetőség tagjai között 3 ácsmunkás, 2 iparos 298