Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

deklődés hihetetlen megnövekedését. A Kossuth téren tartott gyűlés budapesti szónokai Kiss Károly és Rády Sándor voltak. Rády a nép nyomoráról beszélt és a munkáskör megalakításának fontosságát fejtegette. A kör megalakítását el is határozták. „A munkáskörbe annyi jelentkező volt, hogy alig győzték felírni az elvtársakat" — írta az Űj Népszava. Növelte az érdeklődést, hogy a polgármester nem csupán résztvevő volt, hanem fel is szólalt a népgyűlésen. Azzal a céllal tette a felszólalását, hogy beszédével lejáratja az előtte szólókat és eltántorítja a ceglédieket a szocializmus lobogója alól. Magát a város első munkásának, a városháza csőszének nevezte, ezzel akarta közéjük tartozását elfogadtatni, de helyette óriási kacajt váltott ki. Hiába ajánlott 5000 ft-ot a szegények segélyezésére, 10 ezret iskolára, a résztvevők kinevették. Pedig a hallgatóság között szuronyos csendőrök cirkáltak.

43 Rády Sándor, aki ettől kezdve gyakori vendég lett Cegléden, felszólalásának másik témája az általános választójog volt. A pártvezetőség kapcsolatba lépett Ugrón Gáborral, a Függetlenségi Párt egyik vezérével és csatlakoztak az általános választójog kivívása érdekében alakult 100-as bizottsághoz. A 100-as bizottság, egyetértésben a szociáldemokratákkal, 1896. május 10-re tüntető felvonulással egybekötött népgyűlést határozott el. Az akció sikere érdekében mindkét párt vidéki akciókat is szervezett. Rády ceglédi útja is ezzel volt kapcsolatos. Márciusban ismét a városban járt és újabb népgyűlésen szólalt fel. A ceglédiek csatlakoztak az akcióhoz és elhatározták, hogy részt vesznek a május 10-i népgyűlésen. Május 10-én Budapesten az addigi legnagyobb tömegdemonstráció zajlott le az általános választójog kivívása érdekében. Mintegy 30 ezer fő tüntetett a választójogért, murikások és polgárok együtt meneteltek. Számos helység polgárainak és szocialistáinak küldöttségei is megjelentek. Különösen népes delegációk érkeztek a Pest környéki falvakból. A legnagyobb elismerést azonban a ceglédiek aratták. A tüntető menet a Kálvin térről indult és már a Vámház kőrútnál tartott, amikor „Egyszerre harsogó éljenzés hangzott f el... egy csomó poros, sáros csizmájú ember tűrit fel" — a ceglédi szocialisták csoportja, akik gyalog tették meg az utat a fővárosba Ceglédről.

44 Nem egyszerű menet volt ez, hiszen a ceglédiek vörös zászlóval érkeztek. Urbán Pál és társai először mentek fel vörös zászlóval a fővárosba. A vörös zászló használata tilos volt az akkori Magyarországon. A népgyűlés színhelyén három — piros, fehér és zöld — tribünt állítottak fel. A szociáldemokraták legtöbben természetesen a „vörös" tribünnél gyülekeztek. Megbecsülésüket mutatja, hogy a sáros, poros csizmájú ceglédiek 160 fős csoportját állították a rendezők az első sorba.

45 Közvetlenül láthatták a szónokokat, Holló Lajost, Bokányi Dezsőt és másokat. A rendőrségi jelentés 300 főre teszi a ceglédiek létszámát.

46 Valószínűleg a további 140 fő polgárokból állt. A vörös zászló használatának tilalma miatt hamarosan közbeavatkozott a rendőrség, amely a kirívó esetet csak a tribünnél vette észre. Felszólították a zászló vivőit, hogy azt vigyék át a szomszéd házba. Azok engedelmeskedtek is, de a felszólítás csak ürügy volt, hogy kicsalják őket. Miikor ez megtörtént, rájuk is rontottak és a zászlót nyeléről letépve elkobozták. A tömeg segítségükre sietett, mire a gázgyárnál készenlétbe helyezett 50 gyalogos rendőr lovasok kíséretében rohant elő. Az esemény még vérontás nélkül elmúlt.

47 A vérontás és brutális rendőrakció a gyűlés befejezése után kezdődött el. Gyalogos és lovas rendőrök rohantak a hazafelé tartó tömegre. A kíméletlen tiprás és kardlapozás eredményeként 14 súlyos sebesülés történt. A sebesültek