Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

város még romlatlan népének küldöttjei állanak előtted, édes hazánk szeretett nagy fia... mi -nem jöttünk, nagy gondolataidat, archimedesi számításaidat megzavarni, mi nem jöttünk, mint sokan, kebled érzelmeit keseríteni. Nem, mi eljöttünk, hogy arczodat lássuk még egyszer, hogy megmondjuk neked, hogy mi téged szeretünk. Most mi jöttünk hozzád, körülfogva téged, mi mondjuk szorongó kebellel, hogy hazánk veszélyben forog, mi ikérünk, hogy ne hagyd, jer segíts megmenteni."

93 Kossuth válasza is méltó volt, mint mindig, most is páratlan szónoki tehetségével, mély, de (közérthető gondolataival, hatásos fordulatokkal beszélt: „... az én hazamenetelem formális erkölcsi kötelességet róna reám, hogy bármit hozna is a jövendő, én mindenesetre respektáljam és sérthetetlennek tekintsem azt a kapcsolatot, melyet én hazánk állami létével, s alkotmányos életével összeférhetetlennek ismerek ... én hazamenetelemmel nemcsak magam hajtanám meg, (ami nem sok tárgyilagos nyomatékkal bírna), hanem az ügynek, melyet képviselek, zászlóját is letenném azon viszony zsámolya előtt, a melyet nemzetem állami életével ineompatibilisnek tartok. Elfoglalva a képviselői széket, mellyel Czegléd megkínált, egy kis gyakorlattal ismét beletanulnék a szónoklás rég elszokott mesterségébe; hát hébe-чкогЬа felszólalnék; s tegyük fel, hogy tán figyelemmel meg is hallgatnának. És aztán? — aztán szépen leszavaznának; és maradna minden, a mint van. Kár azt a kártyát, melyet Kossuth Lajosnak hívnak, elvesztegetni akarni. Jobb azt nyugodni hagyni, míg a viszonyok akként alakulnak, hogy kijátszásának megkísérlésével a nemzet tán még nyerhet is valamit."

94 A küldöttség, mely Mocsáry Lajos találó véleménye szerint „époly eredeti nagyszabású, ép oly naiv, mint geniális"

95 gondolat volt, több volt mint tisztelgő látogatás. Ha megnézzük a küldöttség névsorát, közülük több mint a fele olyan „tisztes földmíves", ki saját maga vagy apja révén 1848-ban jutott nem is csekély nagyságú földhöz. Jogos örökségüket azonban veszélyeztette az egykori tulajdonos, az állami kezelésben levő egykori vallásalapítványi uradalom, mely hosszú évekig tartó (1863—1889-ig) perrel igyekezett a menthetőt menteni, Va millió forint összegű maradványföld megváltására szorítani a ceglédieket. (Lásd Kocsis Gyula tanulmányát.) A per (kezdeményezői tehát az államhatalmat jelentették Cegléden, a mezővárosi jogok örök ellenségét. Kossuthhoz fordultak hát, rá hivatkoztak, kiben nemcsak szellemi vezérüket látták, hanem a számukra legfontosabb jog, a földhöz való jog védelmezőjét is. Nem tudhatjuk, mennyit értettek meg az alföldi parasztok Kossuth politikai koncepciójából, gazdasági, külpolitikai elemzéseiből, terveiből, melyeket sűrűn kifejtett a hozzájuk írt leveleiben is. De láttuk, hogy az ellenzékiséget kiérezték belőle. S a turini küldöttség valóban nem az egész országot képviselte, de a magyar közvélemény jelentős részének, a magyar parasztságnak érzéseit és szándékát fejezte ki, mikre oda kellett figyelnie a hivatalos vezetésnek is. A turini százas küldöttség pedig együtt maradt, az élő Kossuth-hagyomány ápolójaként. (Napjainkban mint múzeumbaráti kör létezik, alapjában véve „jogelődjével" megegyező programmal.) „A »hosszú élettel megáldott« Kossuth Lajossal ez történt: addig élt, míg eszmévé, érzéssé finomult, szinte levetve testi valóságát."

96 így maradhatott meg „élő tiltakozás"-ul, reményül az általa öntudatra ébresztett magyar parasztság előtt. 284